|
Negyedik fázis
Lily Potteri 2009.10.31. 19:20
Győzelem! Vagy mégsem?
FIGYELEM SZIGORÚAN NC-17!!!! LEMON TARTALOM!!!
Eltelt pár másodperc, míg Harry feje kitisztult annyira, hogy felfogja mit is mondott.
Tetőtől talpig elvörösödött,és szabadkozni kezdett.
- Dean, ne haragudj… én nem…
A megalázott fiú felállt a földről, és keserűen nézett Harryre.
- Nem az vagyok, aki neked kell. Ez elég világos, hát csak két szót mondok Potter: bazd meg magad!
- Ez három volt – próbált viccelődni a bűntudatos kis hős.
- Kit érdekel mennyi volt? – csattant fel. - Én nem vagyok senki pótszere, úgyhogy menj csak a szőke görényhez és engem hagyj békén!
- Nem tudom, hogy mit mondjak, én annyira szégyellem magam…
- Ez a minimum. Úgy látszik félreismertelek, mert azt hittem, hogy nemesebb vagy. Tévedtem.
Ezekkel a keserű szavakkal a letört fiú elhagyta a szobát. A sötéthajú káromkodva kapkodta fel a ruháit. Nem az volt a kérdés, hogy miért Draco jutott eszébe a gyönyöre pillanatában, hiszen a csók óta csak ő járt a fejében, de hogy ki is mondja a nevét?
Elhagyta a helyiséget, miközben továbbra is szitkozódott. Amint becsapta az ajtót, az eggyé vált a fallal.
Eközben az említett mardekáros hasonló idegességgel járta a folyosókat. Félt tőle, hogy tényleg elveszíti a fogadást. Életében először nem volt biztos benne, hogy eléri a célját, és ez nagyon nem tetszett a Malfoy büszkeségnek.
Ezekből a gondolatokból az rángatta ki, hogy meglátott egy fekete, kócos hajú fejet, ahogy befordult a sarkon.
- Hé, Potter! – szólította meg, és felgyorsította a lépteit. Mikor azonban beérte a srácot, és az megfordult, látta, hogy nem a kiszemeltje az.
- Hello, Malfoy – szólította meg a hollóhátas –, hívhatsz akár így is, ha szeretnél. Rebesgetik, hogy a világ megmentőjét akarod becserkészni.
- Ne ülj fel minden kósza pletykának. Gyere utánam, és megmutatom mire… ülhetsz – kacsintott, és benyitott egy üres terembe.
Harry önmagát átkozva, dühösen vágtatott a folyosókon, nem is nézve merre megy. Mérgében belerúgott egy páncélba, de csak azt érte el, hogy megfájdult a lába.
Ettől persze még cifrábban káromkodott, egészen addig, amíg valami furcsára nem lett figyelmes. Valaki a nevét kiabálta, de félreérthetetlen hangokkal körítve. A sarkon lévő ajtóhoz érve felerősödött a zaj, kíváncsian lenyomta a kilincset, de az nem engedett.
Nem kellett nagy tehetség ahhoz, hogy feloldja az ajtózáró bűbájokat, s hamarosan megdöbbentő látvány tárult elé. Draco Malfoy a belépőnek háttal állt, és az előtte lévő padra egy fekete hajú fiú hajolt. Őt hívta Potternek, miközben a haját markolva szorította magához, és a csípőjét erőteljesen neki-neki lökte.
Első döbbenetéből felocsúdva az igazi Harry észrevette, hogy nagyon nem hagyja hidegen a látvány, s ahogy a szőke egy utolsó kiáltással az ismeretlen hátára borult, ő is felnyögött.
Ez persze a hirtelen beállt csöndben hangosan csengett, s Draco villámgyorsan megfordult.
Pár pillanatig döbbenten néztek egymás szemébe, majd Harry tekintete akaratlanul is lejjebb siklott, szemrevételezve a mardekáros nem is olyan kicsi férfiasságát.
- Tetszik, amit látsz? – hagyta el végül a kérdés a Malfoy örökös száját.
- Megmagyaráznád, hogy miért hívtad a nevemen ezt a srácot?
- Nem tanították meg neked, hogy kérdésre nem illik kérdéssel válaszolni?
A griffendéles nem volt egy lángész, de arra azért rájött, hogy agyafúrt évfolyamtársa csak az időt próbálja húzni, amíg kitalál valami többé-kevésbé hihető történetet. Nem is tévedett, Draco fejében forogtak a fogaskerekek, de semmi használható ötletet nem produkáltak. Végül úgy döntött a jó öreg tagadásba kapaszkodik, s elhiteti vágyainak igazi tárgyával, hogy rosszul hallotta.
- Már miért neveztem volna…
- Vincent – segítette ki készségesen az időközben felöltözött hollóhátas.
- Szóval miért mondtam volna a nevedet az övé helyett?
- Én is ezt akarom tudni
- A füleidre ment a nagy szerelem a Thomas kölyökkel? Sürgősen pucoltasd ki, mert gondjaid lesznek.
- Nem mintha közöd lenne hozzá, de már nem vagyunk együtt Deannel – vörösödött el Harry.
- Ó, igazán? Hát mi van az örökkévalóságig tartó szerelemmel?
- Úgy látszik rövidebb idő alatt tönkrement, mint hittem. De tudom, hogy mit hallottam, szóval várom a magyarázatot.
- Merlin nevére, Potter! Nem lehetsz ennyire értetlen – elégelte meg a szóváltást az eddig teljességgel figyelmen kívül hagyott Vince. – Mindenki tudja, hogy mennyire oda van érted, ezért kellettem neki én. Ha nem vetted volna észre, van köztünk némi hasonlóság.
- Téged senki sem kérdezett – gurult be Draco. – Egy szavát se hidd el, úgy látszik megviselték az agyát az élmények. Az ilyen egyszerű halandók nem mindennap részesülnek olyan megtiszteltetésben, hogy egy Malfoy juttassa őket a csúcsra.
- Arrogáns kis rohadék. – Ez volt a hollóhátas halandó minden válasza, majd leugrott a padról, amin eddig ült, és a fejét csóválva kiment a teremből.
- Most mit nézel így? – támadt rá Draco a nevető és rettenetesen ingerlő Harryre. – Talán kicsúszott a neved a számon… de nem biztos.
- Ha megkérdezhetem, talán miért?
- Esetleg… - Mivel máshogy nem mászhatott ki a szorult helyzetéből, a jó eszű mardekáros elhatározta, hogy elmondja az igazat. Vagyis annak egy részletét, természetesen a fogadásról nem beszél. –Azért mert megőrülök érted. Nem tudom, hogy mióta, hogy egyáltalán miért, de ez nem is lényeges. Vágyom rád, és nem tudom, hogy meddig bírom még, csak arra tudok gondolni, hogy végre hozzád érjek.
Harry ledöbbent ezektől az őszinte szavaktól és a szenvedélytől, ami a szürke szemekből áradt. Hirtelen elöntötte a forróság és forogni kezdett vele a világ. Egy hang se jött ki a torkán, némán nézte, ahogy a másik egyre közelebb és közelebb lép hozzá. Egyre fogyott köztük a távolság, amíg már olyan közel voltak egymáshoz, hogy összeért az orruk.
- Egyéb kérdés? – lehelte a nyakába, megbizseregtetve a griffendélest.
- Ó, fogd be! – válaszolta Harry és a köztük lévő kis távolságot is megszűntette azzal, hogy megcsókolta. Először csak óvatosan finoman ízlelgette az ajkait, majd egyre nagyobb szenvedéllyel kutatott a nyelve után. A szőke nem sokáig engedte ki a kezéből az irányítást, belemarkolt a fekete tincsekbe, másik kezével pedig a végig simított a hátán, megállapodva a hátsóján, s még közelebb húzta magához. Mindketten felnyögtek, ahogy a csípőjük összeért.
- Draco, én még…
- Hát mit csináltatok Thomasszal, beszélgettetek?
- A lényeg, hogy nincs sok tapasztalatom, szóval ha lehet, ne itt folytassuk.
- Számomra a megtiszteltetés, hogy elvehetem a szüzességed – vigyorgott Malfoy.
- Azt már nehezen, tizenöt éves koromban megváltam tőle.
- Egészen más egy lánnyal, tehát szűznek számítasz. De ne aggódj, vigyázok rád – csókolt a nyakába, és összekapva a ruháit kihúzta Harryt a teremből.
- Hova megyünk? – kérdezte pár néma perc után a zöldszemű.
- Alig várom, hogy megtudjam, megy-e a szemed a takarómhoz. Hetek óta fantáziálok róla, biztos nagyon jól mutatsz majd a zöld ágyneműn.
- Szerinted beteszem a lábam a mardekáros területre?
- Kénytelen leszel, mert én nem megyek fel hozzátok. És tudom, hogy te is annyira akarsz, mint én téged.
- Manipulatív kis kígyó – morgott Potter, de elmosolyodott és hagyta tovább vezetni magát.
A klubhelyiség bejáratát rejtő falig egy szó sem hangzott el köztük. A jelszó hatására kinyílt a titkos kapu, s a páros belépett.
Azonnal minden bent tartózkodó szeme rájuk szegeződött, Harry persze zavarba jött, de Draco nem foglalkozott vele. Ördögien rávigyorgott a döbbent Pansyre, és a tekintetek kereszttüzében levonszolta magával az újdonsült barátját a hálótermekhez.
A hetedéves táblát viselő ajtó mögött egy – a griffendéles szobáktól teljesen különböző – terem tárult eléjük. Minden a zöld és ezüst színekben pompázott, és könnyen meg lehetett ismerni Draco ágyát. Kétszer akkora volt, mint a többieké, és a méregzöld függönyöket a Mardekár és a Malfoy címerek díszítették.
- Helyezd magad kényelembe, a legfinomabb selyemből készült minden – mutatott a szoba lakója az impozáns bútorra.
Harryt ledöbbentette ez a fényűző luxus, így a szőke fogta és ledöntötte a matracra, s a szükséges hangtompító bűbájok után ő is melléfeküdt.
Érezvén, hogy a kis túlélő remeg, mint a nyárfalevél gyengéden végigsimította az arcát.
- Ne félj, jó kezekben vagy. Semmi olyan nem fog történni, amit te nem akarsz, vagy nem élvezel maximálisan. Csak szólj, és lassítok. Azt akarom, hogy tökéletes legyen az első alkalmad, mert… - A szőke lenyelte a mondat végét, de Harry így is értette. Meglepődött, hogy így látja egykori ellenségét, ilyen gondoskodón és ennyire édesen. Maga sem tudta, hogy miért, de a végletekig bízott benne, hogy nem fog neki a szükségesnél nagyobb fájdalmat okozni. Hagyta hát, hogy a hosszú ujjak kibújtassák a pólójából, és halkan felnyögött, mikor szeretője ajkai az újonnan felfedezett bőrt kezdték csókolgatni.
Hogy ő se tétlenkedjen, kezeit felfuttatta az erős háton, beletúrt a világos tincsekbe, majd kilazította a talárt, és kis segítséggel le is vette. Alatta nem viselt mást, csak egy ezüst alsónadrágot, és Harryt megbabonázta a porcelán simaságú bőr, a tökéletesen kidolgozott izmok és vékony ruhadarabon átsejlő idomok. Hatalmasat nyelt, és érezte, hogy a szíve majd kiesik a mellkasából. De ez még semmi sem volt ahhoz képest, ami ezután következett.
Draco megtalálta az útját a nadrágon belülre, és mikor keze a másik tekintélyes méretű merevedésére kulcsolódtak, az már semmi másra nem volt képes, csak szorítani maga alatt a paplant. S ha azt hitte, hogy ennél jobb már nem is lehetne, akkor tévedett. Egy perc alatt eltűnt róla minden ruhadarab, és kedvese csókjai is elindultak lefelé a testén.
A köldöke táján a szőkeség még egyszer felnézett, de mikor meglátta a smaragd szemeket, ahogy égnek a vágytól, nem habozott tovább. A szájába fogadta a varázsvilág hősét, aki erre megvonaglott alatta, ujjait visszatemetve a selymes hajba.
Össze sem lehet hasonlítani Deannel – ez volt az utolsó épp gondolat, ami megfordult Harry fejében, utána már csak Draco nevét tudta nyögni, mint valami mantrát. A név gazdáját olyannyira feltüzelte az alatta kéjesen vonagló szépséges fiú, hogy nehéz volt nem elmennie csak a látványtól. Itt az ideje a következő lépésnek – határozta el, és fél kézzel kinyúlt az éjjeli szekrény felé, közben egy percre sem hagyva abba, amit csinál. Kitapogatta a kis tégelyt, s ujjait bekente a benne található krémmel. Egy percre kiengedte a szájából Harryt.
- Ez most nem lesz kellemes, de mindent megteszek, hogy eltereljem a figyelmed. Mikor a griffendéles bólintott, visszatért előző helyzetébe, és az egyik síkos ujjával kitapintotta a másik a bejáratát. Ahogy sejteni lehetett, az felnyögött a szokatlan érzéstől, de a fájdalom azonnal el is szállt, ahogy partnere a nyelvével kényeztette. Ő pedig folytatta az előkészítést egészen addig, míg úgy ítélte meg, hogy partnere felkészült.
Ekkor visszahúzta az ujjait, és a férfiasságára kent a krémből. Óvatosan és nagyon lassan hatolt kedvesébe, de az így is összeszorította a szemét, és egy fájdalmas kiáltás hagyta el a száját.
- Elmúlik, csak kicsit tarts ki – suttogta Draco, majd egy csókkal terelte el a figyelmét.
S valóban, nem telt bele sok idő, Harry elkezdte élvezni az új helyzetet. Mikor párja látta, hogy a kellemetlen érzés elmúlt, mozogni kezdett benne, keresve azt a pontot, ami eltalálva a lehető legnagyobb gyönyört idézheti elő.
- Merlinre! – sikított fel az, mikor a kutatómunka sikerrel járt.
Mivel a tapasztalt szőke érezte, hogy nem sokára robban, és azt akarta, hogy együtt élvezzenek el, kezébe vette Harry, kettejük közé szorult merevedését, és simogatni kezdte. Ez a kettős kényeztetés megadta a végső löketet, és a kis túlélő üvöltve elment. A körülötte összehúzódó izmok Dracót is magukkal rántották az édes beteljesülésbe.
Teljesen kimerülten, de boldog kielégültséggel omlott le a ziháló fiú mellé az ágyra.
Ebben a pillanatban nyílt a hálóterem ajtaja, és Pansy rontott be rajta, Blaise pedig a nyomában.
- Pans, ne csináld már, hagyd őket békén! – próbálkozott eltéríteni a rókaképű lányt a céljától Zambini.
- Nem akármilyen tétről van szó, tehát nem fogok belenyugodni a vereségbe. Hé, Potter! – húzta szét a zöld függönyöket. Egy pillanatra elnémult a látványtól, ahogy a két gyönyörű izzadt srác egymást átölelve feküdt az ágyon, de hamar felocsúdott.
- Mit szeretnél, Pansy? – Harry egy ilyen élmény után még Voldemorttal is kedves lett volna.
- Potti, azt tudod, hogy Draco csak egy fogadás miatt dugott meg? Sajnos vesztettem, de még lehet, hogy megéri. Ha nem fektetett volna le egy hét alatt, akkor lett volna egy kellemes éjszakája Monstróval.
Harry arcáról eltűnt a boldog mosoly, és jeges hideg költözött a szívébe.
- Ez igaz? – fordult a szintén elsápadt szőkéhez, de nem is kellett megvárnia a választ, tudta már előre. – Te rohadék!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
