A megbeszéltek szerint Blaise elterjesztette, hogy viszonya volt a kis hős exével, így az hiába tiltakozott ez ellen.
Harry élete felhőtlen boldogságban telt, és nem győzött hálálkodni egykori főellenségének, amiért az kihúzta a bajból. Ugyanis a terv abszolút bevált, a Weasley család maximálisan a „felszarvazott” fiú mögé állt, aki természetesen volt olyan tisztességes, hogy biztosítsa a szülőket: kapcsolatuk halálra volt ítélve, így Ginnyt sem hibáztatták.
Tehát minden tökéletesen alakult, és ezzel a Mardekár szőkesége is egyetértett, most, hogy a kis mentőakciójával jó barátja lett vágyai tárgyának. Megismerve őt rájött, hogy nem csak csinos, de eszes és szórakoztató társaság is.
- Potter, most, hogy szabad vagy, kire veted ki a hálódat?
- Senkire. Nincs szükségem még egy kapcsolatra, ami lefojt és meg akar ölni. Minden lány ilyen, és most jó darabig nem kérek belőlük.
- Nem mindenki akaszkodna rád, amilyen híres vagy biztos, hogy örömmel adnák magukat neked akár csak egy éjszakára is.
- Apám volt az, aki szédítette a lányokat, aztán félredobta őket, nekem ehhez nincsen gyomrom, ebben anyámra ütöttem.
- Ahhoz mit szólnál, ha nem lány lenne?
- Micsoda? Én hetero vagyok, Malfoy!
- Csak egy ötlet volt, ezek szerint nem igaz a pletyka rólad és Thomasról?
- Az ötödikben volt, fiatalok voltunk és részegek. Nem jelent semmit.
- Nem lehet benned elég alkohol ahhoz, hogy teljesen elhagyd a szexualitásod. Lehetek én bármennyire elázva, de nem tudnám elképzelni, hogy ledugjam a nyelvem egy csaj torkán.
- Mire akarsz kilyukadni?
- Arra, hogy bi vagy, Potter. Láthatóan nem vagy szerencsés a nőkkel, tehát ideje kipróbálni valami mást.
- Te nem vagy ép, józanon nem tudom elképzelni, hogy egy fiúval legyek.
- Csak próbáld ki, mit veszíthetsz?
- Szétkürtöli az egész iskolában, hogy meleg vagyok…
- Ismerek valakit, aki nem tenne ilyet, de nagyon szívesen segít neked.
- Ki az?
- Ki más, mint jómagam. A legjobb parti az egész Egyesült Királyságban.
- Megőrültél? Nem, ebbe nem megyek bele! Ne várd, hogy megcsókoljalak!
- Ezen könnyen segíthetünk – lendült előre Draco, és barátja ajkaira tapasztotta a száját. Döbbent nyögés szakadt fel a feketehajú torkából, s ez elég volt arra, hogy egy követelőző nyelv furakodjon be a fogai közé. A csók már épp elmélyült volna, mikor Harry magához tért, és elszakította magát a szőkétől.
- Ezt mégis hogy képzelted?
- Ne mondd, hogy nem élvezted. Igazán finom vagy – nyalta körbe a száját a mardekáros veszedelem.
- Malfoy, megmondtam, hogy nem vagyok meleg!
- Nekem nem úgy tűnt az előbb…
- Órám lesz, mennem kell!
 - Este nyolckor? Ne menekülj előle, sokkal jobban jársz egy pasival, majd meglátod.
- Te nem vagy normális!  - A teljességgel összezavarodott fiú elrohant, vissza a toronyba, messze a kísértéstől.
- Nem tart már sokáig, és az enyém leszel mindenestül!

Harry menekült, most nem a sötét varázslók, hanem a saját érzései elől. Túlságosan élvezte az előbb történteket, a szőkeség nyelve eddig nem ismert érzéseket ébresztett benne.
- Hát beléd meg mi ütött? Mintha csak mumust láttál volna, olyan az arcod. Megmondtam, hogy nem kellene annyi időt töltened azzal a görénnyel. Mit csinált veled? – Fogadta Ron, mikor szinte átesett a portrélyukon.
- Semmit, mégis mit tett volna? Nem, én most felmegyek aludni meg enni. Vagyis, hány óra van?
- Mindjárt fél kilenc, mi történt veled?
- Semmi, vacsorázunk?
- Már voltunk, onnan tűntetek el a kis rohadékkal.
- Jó, akkor most lefekszem kicsit pihenni… te maradj nyugodtan itt.
Választ sem várva felrohant a lépcsőn, és berontott a szobájukba, majd lerogyott az ágyára.
Csukott szemei mögött látta Dracót, az önelégült mosolyát, és érezte a kutakodó nyelvét is a szájában. Dühösen bokszolt a matracba, de ez nem változtatott a tényen, hogy Malfoynak igaza volt. Ami persze új kérdéseket vetett fel, például azt, hogy most mit csináljon?
Az esze még kitartott mellette, hogy ő hetero, de a teste már mást mondott.
- Nem, ez nem lehet! Nem történhet meg, egyszerűen kizárt! – üvöltötte a néptelen csendbe.
De csak hitte, hogy a hálóterem üres, mert Hermione ült az egyik asztalnál, és egy beadandó dolgozatot körmölt, amíg ő meg nem jelent. Mert azóta őt nézte, és most már nem bírta ki, hogy meg ne szólítsa.
- Mégis, mi olyan lehetetlen?
- Jóságos Merlin, Mio! – pattant fel a kérdezett. – Mégis mióta vagy itt?
- Régebben, mint te. Itt csönd van, a könyvtár zárva, máshol nem tudom ezt megcsinálni. Mi a baj?
- Csak még nem tettem magam túl azon, amit Ginny művelt velem – próbálkozott egy gyenge hazugsággal, de természetesen éles eszű barátnőjét nem tudta átverni.
- Ne álltass, pontosan tudom, hogy már eleged volt belőle. Ismerlek, és most mondd el, hogy mi történt! Figyelj – ült le mellé -, én nem Ron vagyok, szoktam gondolkozni néha, és érzelmileg is kicsit magasabb fokon állok. Szóval?
- Megesküszöl, hogy nem mondod el senkinek?
- Persze, de ennyire súlyos?
- Az. Malfoy megcsókolt, és én élveztem. Ezek szerint én biszex vagyok?
- Harry, ez Dean óta nyilvánvaló volt, csak te nem vetted észre.
- Most mit csináljak?
- Hallgass a szívedre, majd az megsúgja a választ. Az a lényeg, hogy boldog légy, megérdemled.
- Annyira zavaros még minden, magam sem tudom, hogy mit érzek.
- Én azt tanácsolom, hogy nézz körül a fiúk között, és most próbáld ki, milyen is a saját nemeddel lenni. Ki tudja? Hátha ezért nem volt még szerencséd a lányokkal, mert nem ők valók hozzád.
- Igen, ő is ezt mondta.
- Ha már felébresztette ezt benned, nem gondolod, hogy vele kéne kísérletet tenned?
- Nem, dehogy! Lehet, hogy jóban vagyunk, meg sokat változott, de még mindig nem bízom benne, és láttad volna, milyen arrogáns volt!
- De tetszik neked, és valószínűleg te is neki, tehát ideális megoldás lenne. Nagyon jóképű, kész csapás a női nemnek, hogy melegebb, mint egy sárkány lehelete.
- Ezt pontosan tudom én is. Neki van a legszebb hátsója az egész iskolában, de… nem tudom. Semmiképp sem szeretnék vele lenni, nem esek a karjaiba, hogy aztán ott hagyjon egy éjszaka után.
- Tégy, ahogy jónak látod. Én most lemegyek, jó? Ugye egyedül hagyhatlak?
- Persze, és köszönöm.
- Nincs mit, gondolkozz azon, amit mondtam.

Draco vigyorogva, és tökéletessége teljes tudatában lépett a klubhelyiségbe. Terve a legtökéletesebb irányban haladt, a kívánatos kis hős már nem sokáig fog neki ellenállni.
- Hát te meg miért vágsz olyan képet, mint egy macska, aki bekapta a kanárit?
- Nem sokára mást kaphatok már be – somolygott a szőke herceg, és elkergetett két elsőst, hogy végigfeküdjön a kanapén.
- Új hódítás? – kérdezte Pansy. – Most ki a szerencsés?
- Titok.
- Mindenki kedvenc kis oroszlánját nézte ki magának – tájékoztatta a lányt készséggel Blaise.
- Halott ember vagy – kapott cserébe egy igazi Malfoy féle jeges pillantást. Persze barátja mellett felnőve, az olasz fiú immunissá vált ezekre, így csak mosolygott.
- Ne duzzogj, hanem mesélj, hogy haladsz?
- Jól összezavartam azt a csinos kis fejét, max egy napot adok neki, és az enyém lesz.
- Hiszem, ha látom – jelentette ki a rókaképű barátnője. – Őt nem fogod megkapni, ő a legnagyobb griffendéles, az erény bajnoka. Nem fog veled kezdeni, te ahhoz túl mardekáros vagy.
- Fogadunk, Parkinson?
- Tétek?
- Ha nyerek, és egy héten belül megszerzem Pottert, akkor lefekszel Longbottommal.
- Fúj, te kretén. Rendben, de ha nem, akkor viszont te fogsz… Monstróval.
- Kezet rá! Blaise, te leszel a tanú. Egy hét múlva készülhetsz a randidra.
- Meglátjuk…