Egy újabb, előbbinél hangosabb nyögés hagyta el a száját, ahogy kezét a sötét fekete tincsek közé temette. A smaragd szemek egy pillanatra összekapcsolódtak a szürkékkel, mindkettő égett a vágytól.
A szőke hátravetette fejét miközben a Griffendéles nyelve olyan magaslatokba repítette, ahol még sosem járt azelőtt.
- Merlinre, Harry! Még egy perc és én…
- Draco, ébresztő!
- Mi történt, hol vagyok? – ült fel az ágyában a Malfoy fiú, majd mikor rájött, hogy a hálóteremben van, csalódottan dőlt vissza a párnájára.
Már hetek óta kínozták erotikus álmok ellenségéről, arról az idegesítően kívánatos Potterről.
- Kösz, hogy felvertél Blaise – morgott barátjára miközben lerúgta magáról a takarót. Ez persze nem volt olyan jó ötlet, mert így az egész szoba láthatta nem is olyan kis problémáját, ami a reggeli időpont és álmának eredménye volt. – Elmegyek zuhanyozni.
Bent megnyitotta a jéghidege vizet és azzal próbálta elmosni forró álmának emlékét. Mikor ezzel nem ért el sikert, nem tehetett mást, minthogy folytatta az álmában elkezdetteket.
Lehunyta hát a szemét és elképzelte Harry kényeztető nyelvét, száját és kezét a testén.

Miután sikerült megkönnyebbülnie felöltözött és felment a klubhelyiségbe, ahol már várták a barátai.
- Draconak nagyon kellemes éjszakája lehetett – jegyezte meg Blaise miközben reggelizni mentek. – Nyögött, sóhajtozott és dobálta magát. Gyerünk, ki az? S miért csak álmodsz vele?
- Mert jó munkához idő kell, és rajta megéri dolgozni – felelte titokzatosan a Mardekár jéghercege.
- Szóval valami „hű de különleges vagyok” srác?
- Melegszik – vigyorgott Draco.
- Ha barchobázni akarsz, legyen. Hozzánk jár?
- Nem.
- Hollóhát?
- Nem talált.
- Gondolom egy Hugrabuggossal nem kezdenél, tehát marad a Griffendél… vannak ott mutatós példányok, például a Thomas gyerek, vagy Peterson a hatodikból. Meg természetesen a kis világmegmentő se elhanyagolható tényező. Milyen kár, hogy barátnője van.
Draco szája gyanúsan megrándult, ami elég volt ravasz barátjának, hogy rájöjjön honnan fúj a szél. – Tehát Potter az?
- Gratulálok, de inkább azt mondd meg, hogyan rángassam az ágyamba?
- Bájital, imperius?
- Az úgy nem kihívás, én azt akarom, hogy önként jöjjön.
- Nehéz lesz, mivel láthatóan jobban vonzza a szerinte szebbik nem. Nézz csak oda – mutatott a vörös-arany asztal felé, ahol beszélgetésük tárgya épp Ginny manduláit vizsgálgatta a nyelvével.
- Fúj, meglettem volna a látvány nélkül, köszönöm.
- Miért ő kell neked, mikor mindenki más örömmel a tiéd lenne? Tudod, hogy rám mindig számíthatsz.
- Ezt már egyszer megbeszéltük, volt pár kellemes éjszakánk együtt, de ennyi. Minek rontsuk el vele a barátságot?
- Csak egy ötlet volt, gondoltam megvigasztallak.
- Nincs szükségem rá, Malfoy vagyok, és mindig megszerzem, amit akarok. Figyelj és tanulj. Jerkins! – intett magához egy hatodikost a Hollóhát asztalától. – Akarsz egy kis pénzt keresni?
- Naná, mit kell csinálni?
- Te egy Griffendélessel jársz, igaz?
- Igen… mi köze van Jennynek bármihez?
- Jóban van a Weasley lánnyal?
- Asszem, de még mindig nem értelek.
- Deríts ki nekem mindent, amit csak tudsz Potter és a vöröske kapcsolatáról. Mindent tudni akarok, hogy hova mennek, mit csinálnak, vannak-e problémáik… érted?
- Persze, főnök. De ez miért érdekel téged?
- Nem kérdez, teljesít.
- Nekem mindegy, szólok ha tudok valamit.
- Látod? – fordult a szőkeség Blaisehez. – Így kell ezt csinálni. Megtudom, hogy mi a helyzet, és biztos találok gyenge pontot ebben a gusztustalanul nyálas szerelemben. Szakítanak, és majd az én vállamon sírja ki magát, nekem szidhatja a csajt.
- Tudtommal nem vagytok túl jóban, és van már neki egy legjobb barátja.
- Szerinted pont Weasley patkánynak fog rosszakat mondani a saját húgáról?
- Ez igaz, de még mindig ott van egy apróság. A kiszemelted a lányokat szereti.
- Blaise, Blaise… nem ismered az élet nagy igazságát. Nincs hetero pasi, csak makacs!
- Az önbizalmaddal sose volt baj.
- Malfoy vagyok, természetemből adódóan tökéletes, hogy lehetnék hát szerény?

Nem sokkal távolabb az ördögi terveket szövögető Dracotól, a varázsvilág hőse életében először nem tudott valakit megmenteni. Méghozzá saját magát a kedvesétől, aki nagyon kezdett az agyára menni. Ginny szép volt, de valahogy kihunyt belőle az a tűz, amiért beleszeretett. Másra vágyott, ki akart törni mellőle, hogy új dolgokat próbáljon ki, hogy végre éljen egy kicsit. De erre esélye sem volt, mert párja maga mellé láncolta és ő tudta, hogyha megbántaná, akkor elveszítené a Weasleyk barátságát.
S mivel az elmúlt hét évben ők voltak a biztos pont az életében, a család, amit elvettek tőle egy éves korában, nem veszíthette el őket. Csendben tűrt hát és hagyta, hogy zsinóron rángassák.
- Harry!
- Igen, szívem?
- Számmisztikám lesz, kísérj el.
- De Gin, nekem a kastély másik végén lesz órám…
- Azt akarod, hogy boldogtalan legyek? – sipította szikrázó szemmel, majd választ sem várva megragadta a kezét és kirángatta a Nagyteremből.
- Tudod drágám, gondolkodtam.
- Igen?
- Ha levizsgáztunk te Auror Akadémiára mész, én pedig mágia közszolgálatra, tehát a két szakma nincs távol egymástól. Rögtön RAVASZ után megtartjuk az esküvőt, nászútra elmegyünk utána rögtön, így már a közös otthonunkból mehetünk továbbtanulni.
- Gin, édesem… nem kéne ennyire elsietni – próbálkozott a kétségbeesett Harry.
- Mégis mire várjunk? Te az enyém vagy én pedig a tiéd, mi egymásnak vagyunk teremtve! Mit akarsz még?
- Semmit… az esküvő csodálatos lesz… Ne haragudj édes, de muszáj elmennem a mosdóba.
Ezzel menekülőre fogta és elrohant arra, amerre jöttek.

- Malfoy, várj meg! – kiáltott a szőke után Jerkins.
- Ez gyors volt, mire jutottál?
- A lány ráakaszkodik, Potter szabadulna, de nem meri megbántani a családot, ezért hagyja magát.
- Tökéletes – vigyorodott el az ördögi Mardekáros. – Nagyon jó munkát végeztél. Vinc, Greg, fizessétek ki – szólt hátra a két trollszerű testőrének. – Hol vannak most?
- Elrángatta magával számmisztikára.
- Mennyei. Majd még hívlak, ha kell valami.
Otthagyta őket és elindult az említett terem felé. Nem számított rá azonban, hogy nem is kell odáig elmennie, hogy találkozzon buja vágyainak tárgyával.
Harry egy nyitott ablakban állt, és úgy nézte az alatta elterülő tájat, mint aki mindjárt kiugrik.
- Ejnye, Potter csak így egyedül a rajongóid nélkül?
- Életemben nem örültem még így neked, Malfoy. Itt az alkalom, védtelen vagyok és megölhetsz.
- Csábító az ajánlat, de gondolod, hogy megúsznám?
- Kérlek… ha te nem teszed majd én – fordult vissza az ablakhoz.
- Mi a frász bajod van?
- Csak meg akarok halni, a szüleimet akarom és Siriust! Ugorjak vagy megölsz?
- Gyere el onnan, te tulok! Mégis miért akarod palacsintaként végezni? Hiszen mindenki imád, szerető barátnőd van…
- Túl szerető, de ez nem tartozik rád.
- Nem megoldás ha eldobod magadtól az életet, én is gondolkoztam rajta mikor apám kitagadott…
- Micsoda? Miért tagadott ki?
- Mert megtudta, hogy nem viszem tovább a Malfoy vérvonalat, nem veszem el Pansyt és ez megbocsájthatatlan.
- Szóval apuci rájött, hogy Zambini dugja az egyetlen csemetéjét?
- Helyesebben, hogy a csemetéje dugja Zambinit, de igen. Látod, én elmondtam, most te jössz.
- Miért vagy ilyen kedves velem?
- Mert szerintem kinőttük ezt a gyerekes hadakozást, és már régen bocsánatot akartam kérni mindenért, és békét ajánlani.
- Minden rendben? Nem vagy beteg?
- Nem azért mondom, de nem én állok az ablakban ugrásra készen… mondd el, hogy mi a baj és megoldjuk együtt.
- Sose gondoltam volna, hogy te akarod majd egyszer megmenteni az életemet és segíteni a gondjaimban.
- Az élet már csak ilyen kiszámíthatatlan, mint látod. Most pedig szépen lassan gyere el onnan és csukd be azt az ablakot. Jó fiú – mosolygott ellenállhatatlanul – elmondanád végre, hogy miért akartál véget vetni mindennek?
- Ginny…
- Szakítottatok? – adta az értetlen, de nagyon megértő barátot Draco.
- Sajnos nem, semmire se vágynék jobban. Gyönyörű lány meg minden, de annyira elegem van belőle, percről percre megfojt. Minden percem beosztja és nem tudok szabadulni tőle.
- Hát miért nem mondod meg neki, hogy már nem szereted?
- Azt nem tehetem. Rajta és a családján kívül senkim sincsen, ezért mondom, hogy jobb lenne nekem a szeretteimmel a föld alatt.
- Ilyet sose mondj, mindig van megoldás. Csak lehet, hogy nem egy Griffendéles fejével kell gondolkozni. Ha nem bánsz egy kis Mardekáros tervet, megmenthetlek anélkül, hogy elvesztenéd őket.
- Nem hiszem el, hogy tényleg te mondod ezt…
- Akkor érdekel?
- Persze, mondjad. Ennél a helyzetnél minden jobb.
- Ha ő csalna meg téged, és te lennél a szerencsétlen áldozat nyugodtan kirúghatnád, és mindenki téged sajnálna.
- Ja, ebben csak egy a baj. Sose tenne ilyet, mert halálosan szerelmes belém. Megértem, hogy ez az érzés neked új, ehhez szív kell.
- Megtennéd, hogy nem bunkózol miközben a segged akarom kihúzni a pácból? Hogy aztán mást csináljak vele – tette hozzá gondolatban. – Ezért mondtam, hogy Mardekárosnak kell lenni hozzá. Majd felbérelünk valakit, aki megcsókolja pont akkor, amikor te arra jársz. Erre te csinálsz egy nagy drámát, mint akinek most összetörték a szívét. Probléma megoldva, igen tudom, hogy fantasztikus vagyok, de azért mondhatod te is. Ismétlés a tudás anyja.
- Ez nem lenne túl etikus lépés.
- Akkor készülj fel az öröklétre a csini kis Weasley lány oldalán.
- Bárcsak ne lenne igazad. Rendben, benne vagyok. De hogy hozzuk össze?
- Tudjuk, hogy most melyik teremben van. Szépen odaküldök valakit, hogy amint kijön, kapja le. Te pedig elbújsz a sarkon és a kellő pillanatban kilépsz onnan. Már kész is a baj.
- Hogy lehetsz te ennyire ördögi? Elképesztő vagy, Malfoy.
- Kösz a bókot, de tudom.
- Még mindig nem értem, hogy miért segítesz nekem.
- Hogy jóvátegyem, amit az elmúlt hat évben ellened elkövettem. Tehát egy óra múlva csengetnek. Szólok Blaisenek, ő lesz az ideális segítségünk.
Kivett a talárja zsebéből egy összehajtott pergamen lapot. Szétnyitotta és a pennájával rábökött a Zambinit ábrázoló kis figurára. Majd az ismét üres lapra írni kezdett.
Gyere a számmisztika teremhez vezető folyosóra most! Majd itt elmondom a részleteket.
- Te csak így simán rángatod ki az embereket óráról?
- Túléli, úgyis csak alszik rajta ha egyáltalán bement. Teszem hozzá te sem törted magad azért, hogy bent légy.
- Mert ha elfelejtetted volna, éppen az ablakon akartam kiugrani.

Nem sokkal később befutott Blaise is.
- Na, miről van szó… Potter?
- Hello Zambini. A segítségedet szeretném kérni, és Malfoy téged ajánlott. Ginny bent van órán, és amikor kijön meg kellene csókolnod. Én ezt mikor meglátom hatalmas féltékenységi jelenet rendezek és végre kirúgom. Nem szívesen teszek ilyet, hiszen elveim ellen való, főleg, hogy a ti segítségetekkel, de szorult helyzetben vagyok, nem válogathatok az eszközökben.
Az olasz fiú csak döbbenten hallgatta a kétségbeesett hőst, majd egy lenyűgözött pillantást vetett barátja elégedett arcára.
- Hát, ha Draco ajánlott nem utasíthatom vissza a felkérést.
A csengetésig hátralevő idő hamar eltelt. Harry elfoglalta a helyét a fal takarásában, ahol őt nem lehetett látni, de ő szemmel tarthatott mindent. Mikor Blaise és Draco kettesben maradtak, az előbbi elámulva fordult a barátjához.
- Ezt meg hogy csináltad? Miért van az, hogy neked tényleg minden összejön?
- Mert Malfoy vagyok, ilyen egyszerű. A te közbenjárásodra dobja a csajt akiből elege van, és mivel én mentettem meg rögtön jóban leszünk.
Ekkor szólalt meg az óra végét jelző csengőszó.
- Készülj, mert mindjárt kijön. Fontos, hogy nagyon meggyőző legyél, kell a színjátékunkhoz.
- Menni fog, nyugalom.
A teremből kiözönlő diákok közül messzire vöröslött Ginny haja.
Blaise pedig már ott is termett nála, és a meglepett lány ajkaira nyomta a száját. Ezzel egy időben pedig Harry kilépett a búvóhelyéről.
- Ginevra Molly Weasley! Mégis mi a Merlint csinálsz? – zengte be a hangja a folyosót.
A döbbent szavak címzettje ellökte a „támadóját”, az pedig röhögve bele vetette magát a tömegbe.
- Ez nem az volt, aminek látszott, én tényleg nem…
- Nem lehetett félreérteni, én eljövök ide érted, te meg itt smárolsz az ellenségem haverjával?
- Ő ugrott hozzám, de még sosem beszéltem vele!
- Ez elég hihető… sajnálom, de nem bírom a hűtlenséget… engem valaki csak egyszer csalhat meg! – azzal otthagyta a végre ex-barátnőjét.