Drága Sirius!
Talán meglepőnek tartod, hogy pont most mondom el mindezt, de úgy gondoltam, hogy csak így utólag van pontos rálátásom az elmúlt évekre.
Nem tudom, hogy mikor kezdődött, öt vagy hat évvel ezelőtt, de nem is ez a lényeg. Valami kiváltotta, én beléd szerettem s ez az érzés elsodort, magával ragadott, legyünk őszintén kicsit meg is őrjített.

Megpróbáltam a barátod lenni, ami nehezen ment, és ez az én hibám. Talán engem is meg lehet érteni, mert nem voltam elég érett, hogy megfelelően kezeljem a helyzetet, amiben te nem tudod viszonozni az érzéseimet. Ebben a pár évben tettem olyan dolgokat, amikre nem vagyok büszke, s csak remélni tudom, hogy meg tudod nekem őket bocsájtani. Ahogy azt gondolom tudod, többféle módon próbáltam elnyomni és elmulasztani a szerelmemet irántad, de ebből semmi jó sem származott, így te is rájöhettél, hogy mi a problémám.
Ekkor kitaláltam, hogy gyűlölni foglak, és elmondtalak minden rossznak, egyedül téged tettelek felelősnek, csak téged hibáztattalak azokért a szenvedéssel töltött órákért, amikor érted sírtam, azokért a gyötrelmekért, amik viszonzatlan szerelmemet kísérték.
Pedig nyilvánvaló, hogy nem tehettél róluk, de hát ezt akkor nem tudtam megérteni, valakit utálni kellett ezért az egész borzalomért, ami lassan az őrületbe kergetett.
Még ma sem tudom egészen pontosan, hogy végül mi változott meg, hogy csak egyszerűen felnőttem és megkomolyodtam, de egyszer csak rájöttem, hogy borzalmasan viselkedtem veled, aki nem ezt érdemelted, aki talán a legjobb barátaim egyike, akire mindig minden szituációban számíthattam.

Mikor ezt megértettem, azt vettem észre, hogy a lángoló vágy irántad kialudt, többé már nem vagyok féltékeny azokra, akik közel állnak hozzád s az egykori szenvedélyes és fájdalmas szerelmem irántad erős barátsággá szelídült.
Egy életre megtanultam a leckét, hogy sose áhítozzak olyanért, amit nem tudsz megadni, önhibádon kívül.
Azért írom most ezt a levelet neked, hogy biztosítsam: a múltat lezárva és magam mögött hagyva mindig melletted fogok állni és bármiben számíthatsz rám. Remélem te is elfelejted azt, ami volt és elfogadod a kinyújtott jobbomat.