Hogy minden rendez�dik, az enyhe t�lz�s volt. Azt �let egyre csak bonyol�dott a fi�k a k�r�l. Az omin�zus este ut�n David Malcolm gyan�san sok id�t t�lt�tt a Tekerg�kkel, f�leg egy bizonyos fekete haj� Blackre volt r�akaszkodva.
Mindig tal�lt valami indokot, hogy k�r�l�tte legyen, ravaszul lecsapott ha Remus �pp nem volt ott. Persze mindenki sz�m�ra nyilv�nval� volt a hatod�ves nyomul�sa, csak az �rintett f�l maradt vak. A s�padt fi� el�sz�r m�g nem foglalkozott vele, de mikor egy nap huszadszor v�lt levakarhatatlann�, m�r sz�v� tette a dolgot.
- Nem hiszem el, hogy nem t�nik fel! Ha engem szemelt volna ki, m�r r�g elint�zted volna, de ha r�lad van sz�…
- R�meket l�tsz, mi csak bar�tok vagyunk! Biztos vagyok benne, hogy � sem akar semmi t�bbet.
- Ezt most komolyan gondolod, vagy ennyire h�lye vagy?
- �des vagy, ahogy f�lt�kenykedsz. De nem szoktad m�g meg, hogy minden l�ny �s n�h�ny fi� is enyh�n sz�lva �rdekl�dik ir�ntam?
- Sz�val nekem t�rn�m kell, hogy mindenki az �n bar�tomra v�gyik?
- Nem tehetek r�la, hogy �n vagyok az iskola legjobb pasija.
- �, m�r megint r�lam van sz�? –�lt le mell�j�k James – L�ttam megint erre j�rt a kis haverod, Tapmancs.
- Tess�k, megmondtam. M�r neki is felt�nt, mindenki �szrevette, csak te nem – kapott a szav�n Remus – az a sr�c nagyon hajt r�d, s ha csak fele olyan f�lt�keny lenn�k, mint te vagy, akkor m�r megverettem volna.
- Igaza van – b�logatott a szem�veges.
- Mindannyian f�lre�rtitek. Dave csak be akar ker�lni a csapatba.
- Ennek meg mi k�ze hozz�d?
- Megk�rt, hogy seg�tsek felk�sz�teni.
- Pont t�ged?
- Nyilv�n az�rt, mert �n vagyok a legjobb j�t�kos – vetett egy kih�v� pillant�st k�cos bar�tj�ra Sirius.
- Tal�n az �lmaidban. Mindenki tudja, hogy �n vagyok az, teh�t ez nem egy er�s �rv.
- � hajt�t j�tszik, �n �rz� vagyok. Teh�t jobban tudok neki seg�teni, mint te. Vita lez�rva, igaz�n megb�zhatsz bennem – nyomott egy cs�kot kedves ajkaira.
- L�tom, hogyan n�z r�d. Ilyen vetk�ztet�s pillant�st csak �n haszn�lhatok veled szemben.
- Igaz�n? Sz�lhatn�l olyankor, neked b�rmikor sz�vesen megv�lok a ruh�imt�l – kacsintott a fekete haj� – csak egy szavadba ker�l.
- Majd megl�tom. Most mindenesetre elmegyek a k�nyvt�rba, v�r r�m egy meg�rand� B�b�jtan essz�. B�zom benned, am�g nem adsz r� okot, hogy ne tegyem.

Amint elhagyta a tornyot a meg�resedett hely�re Malcolm �lt le.
- �, az emlegetett hippogriff megjelenik – r�h�g�tt James – megyek, megkeresem Jennyt, vagy Pennyt… hogy is h�vj�k?
- Susan. Mi�rt van az, hogy csak te nem tudod megjegyezni?
- M�gis hogy eml�kezzek ennyi n�vre? Mindegy, Tapmancs ne feledd amit mondtunk.
Sirius eld�lt a kanap�n, amin eddig �lt, �s el�vett egy k�nyvet a t�sk�j�b�l.
- Mi a helyzet? – k�rdezte David szinte m�r ny�l csorgatva n�zve im�dottj�ra.
- Semmi k�l�n�s, megy m�r a dob�s?
- Igen, �s nagyon k�sz�n�m a seg�ts�gedet. Olyan j� tan�r vagy, soha senki nem tudott �gy elmagyar�zni nekem semmit.  Ha gondolod, megmutathatom, hogy mennyire h�l�s vagyok.
A szavaiban l�v� f�lre�rthetetlen c�lz�st tal�n csak a c�mzett nem vette �szre, mivel annyira belemer�lt az olvas�sba, hogy fel sem n�zett, �gy nem l�thatta a v�gyt�l csillog� szemeket.
- Tudom, hogy zseni vagyok. Ez igaz�n nem �jdons�g, de nagyon kedves t�led.
- Olyan �nzetlen vagy, soha semmit nem k�rt�l cser�be.
- Ugyan m�r, nem volt f�radts�g. Nekem ez a v�remben van, �r�l�k ha seg�thetek a kev�sb� tehets�geseknek.
- De �n szeretn�k valami adni neked, mert ennyire kedves vagy velem. Gyere velem �s megl�tod mi az!
- Most ink�bb itt maradok, majd m�skor. Egy�bk�nt meg nem kell t�l reag�lni, sz�vesen csin�lom.
Nem f�zhette tov�bb, mert ekkor visszat�rt James �s Susan.
- David, David… Te sosem adod fel? Lehet, hogy Tapmancs vak, de mindenki m�s csak r�h�g rajtad.
- Senki nem k�rdezett, Potter – morgott Malcolm, de visszavonul�t f�jt – Majd besz�l�nk Sirius, �gy l�tom, hogy a haverod nem igaz�n kedvel.
- Persze, szia – motyogta maga el� a megsz�l�tott, tov�bbra sem figyelve a lapokon k�v�l semmi m�sra. Eg�szen addig, m�g James ki nem kapta a kez�b�l a k�nyvet.
- Hadd n�zzem m�r, hogy mi foglal le ennyire! Ki ez a vadember? – n�zett a szerz� nev�re.
- Az nem vadember, te tulok! Oscar Wilde mugli szerz�, a k�nyvei fantasztikusak, visszakaphatom?
- „ S hogy  ez �gy folytat�dott, magam sem b�rtam tov�bb. Kezemmel belet�rtam g�nd�r, sz�ke haj�ba, f�rtjeit ujjaimra csavargattam, t�p�ztam. Idegeim pattan�sig fesz�ltek; mert az � mozdulatai nem voltak vadak, hanem �rj�t�ek. �rt� szenved�llyel, szertart�sosan hajtotta v�gre… Fel�v�lt�ttem, mert nem b�rtam tov�bb n�m�n, k�n volt m�r ez a k�j... k�ny�r�gtem, hagyja abba... s�ket f�lekre tal�ltam. Kegyetlen�l v�gezte munk�j�t Teleny, keze olykor meg�rintett egy-k�t k�nyes helyen, s �rezhette, reszketek, �s �n azt �reztem: el�gek, hamuv� hullok!” – a szem�veg m�g�tt nagyra ny�ltak a mogyor�barna szemek, majd �gy haj�totta el a nyomdaterm�ket, mintha meg�gette volna a kez�t – Egyetlen Merlinemre Tapmancs, mi ez?
- Teleny a c�me, Holds�pt�l kaptam…
- Ezt nem tudom megszokni… akkor itt hagylak a homo ponyv�ddal, tov�bbi j� olvas�st… j�ssz, b�bi?
- Mindj�rt, csak m�g v�ltok p�r sz�t Siriusszal. Idefigyeln�l m�g egy percre? –sz�lt az ism�t k�nyv�be temetkezett fi�hoz Susan – Nagyon fut ut�nad ez a David, hidd el nekem, ha m�snak nem is. Az�rt nem hagyom ezt a t�m�t, mert Remust is kedvelem, te pedig James legjobb bar�tja vagy, teh�t mindketten fontosak vagytok nekem, ez�rt elmes�lek valamit, amit biztos nem tudt�l m�g a te kis bar�tocsk�dr�l. T�bb boldog kapcsolatot tett m�r t�nkre ez a ravasz kis k�ly�k �s nem engedheted, hogy belezavarjon az �letedbe. Le kell koptatnod magadr�l, mert addig nem adja fel. Hidd el, hogy tudom mir�l besz�lek, az egyik szobat�rsam fi�j�t is elcs�b�totta.
- Nagyon kedves t�letek, hogy ennyire vigy�zni akartok r�m, de nagyfi� vagyok �s tudok magamra is. Szeretem Holds�pot, sosem tenn�k olyat, amivel f�jdalmat okozok neki.
- �n sem sz�nd�kosan gondoltam, de nem veszed �szre, amit csin�l. K�ny�rg�m hallgass r�nk miel�tt t�l k�s� lesz!
- �des Merlin – s�hajtott Sirius – rendben van, majd odafigyelek �s nem hagyom, hogy meger�szakoljon. De amilyen kis nyuny� biztosan nem fog.
- Nagyon rem�lem, hogy nem csak �gy mondod.
- Olvashatok v�gre?
- Eln�z�st a zavar�s�rt, de megl�tod, hogy nek�nk lesz igazunk – a l�ny s�rt�d�tten elment megkeresni a bar�tj�t.
Az ism�t egyed�l hagyott fi� nem sok�ig �lvezhette nyugalomban a pik�ns t�rt�netet, mert valaki befogta a szem�t �s mell� telepedett a kanap�n.
- Holds�p? – kock�ztatta meg rem�nykedve.
- Valaki m�st v�rt�l? – incselkedett az ismer�s hang.
- Nem. �r�l�k, hogy itt vagy.
Sirius fel�lt �s �l�be h�zta szerelm�t.
- Tetszik a k�nyv? – vette �szre az, hogy p�rja mit olvasott �ppen.
- Zseni�lis, nem gondoltam volna, hogy a muglik ilyeneket �rnak…
- �gy �rzem t�nyleg nagy hat�ssal volt r�d – suttogta a kedvese f�l�be Remus – esetleg elmes�lhetn�d, hogy melyik a kedvenc r�szed… odafent.
Ezekre a szavakra a s�t�thaj� felugrott, �s a m�sikat mag�val h�zva vill�mgyorsan a h�l�tornyot vette c�lba. A klubhelyis�gben �l�k, csak egy hangos ajt� csap�d�st hallottak bel�l�k.