V�gre, hossz� hallgat�s ut�n besz�dre nyitod azokat a gy�ny�r� ajkaidat.
- Holds�p… Remus, �n nem tudom, hogy ilyenkor mit szok�s mondani.
- Ha akarod, �tk�rem magam egy m�sik szob�ba – s�hajtom lemond�an.
- Ez nem sz�ks�ges. Ne haragudj r�m, sajn�lom.
- Semmi baj, nem a te hib�d, hogy nem tudod az �rz�seimet viszonozni.
Vetsz m�g r�m egy sajn�lkoz� pillant�st, majd otthagysz a szob�ban kicsordul� k�nnyeimmel.
T�l vagyok rajta �s elmondtam neked, hogy szeretlek, de te nem tudsz viszontszeretni. Sajn�lsz, l�tom rajtad, de ez nem foltozza �ssze a sz�tt�rt sz�vemet.
Rem�nyeim sz�tfoszlottak �s �n zokogva f�rom magam a p�rn�imba.