Sirius Black �s Remus Lupin imm�r k�t �ve voltak egy�tt, sokban k�l�nb�ztek egym�st�l, de tal�n �pp ez�rt eg�sz�tett�k ki egym�st olyan j�l.
Remus a maga szel�ds�g�vel meg tudta fegyelmezni heves bar�tj�t, aki viszont laz�tott egy kicsit rajta.
Mondhatn�nk, hogy a kapcsolatuk t�k�letes volt.  Sirius n�ha m�gis elbizonytalanodott.
Tiszta sz�v�b�l szerette a s�padt fi�t, �gy ahogy senkit ezel�tt �s �pp itt volt a probl�ma.
Sosem volt m�g szerelmes �s nem tudta, hogy mit tegyen az �j �rz�ssel. S mikor Remus v�kony karjai szorosan �t�lelt�k �s ragyog� borosty�n szemei tiszt�n t�kr�zt�k az �rz�seit, Sirius megr�m�lt.
Hiszen � sosem tudta kimutatni az �rzelmeit, ez az �tkozott Black neveltet�snek volt k�sz�nhet�. Az anyatejjel egy�tt sz�vta mag�ba, hogy emeljen vastag falat maga k�r�, amit soha, semmilyen k�r�lm�nyek k�z�tt nem bonthat le. �s ezt a p�nc�lt m�g a p�rja sem tudta lebontani, sosem tudott kedvese „szeretlek” vallom�s�ra hasonl�an v�laszolni, �ltal�ban egy „�n is”-sel v�dte ki a helyzetet.

Egyik este, mikor Remus a k�nyvt�rban dolgozott �s Sirius mag�nyosan fek�dt az �gy�n a kez�ben tartott var�zsgy�k�r cigaretta f�stj�be b�mulva, ny�lt az ajt� �s a szoba m�sik lak�ja James Potter l�pett be.
- Var�zsgy�k�r? – szagolt bele a leveg�be – �s nem is sz�lt�l?
- Nem akartalak zavarni, nagyon elm�ly�lt�l Evans sz�j�ban – f�jta ki a f�st�t a fekete haj� fi� �s bar�tja fel� ny�jtotta spanglit – vigy�zz, mert er�s.
- Min merengt�l? – sz�vott bele James, majd k�h�gve visszaadta.
- Holds�pon.
- Mily meglep�. Most �ppen mi a baj?
- Nem �rdemlem meg, hogy ennyire szeressen, amikor �n nem vagyok k�pes kimondani, hogy ugyan�gy �rzek!
- Tudja � azt szavak n�lk�l is, hiszen �n is l�tom mennyire kivirulsz a k�zel�ben �s hogyan csillognak a szemeid ha r�n�zel.
- Egy Blacken nem l�tszanak �rzelmek – makacskodott Sirius.
- De te nem vagy olyan, mint �k! M�r semmi k�z�d hozz�juk. Ha ezt te is �szrevenn�d, akkor elm�ln�nak a g�tl�said. Az a fam�lia bel�d verte, hogy �rz�ketlen robot vagy �s te elhitted! M�rpedig �n l�tom, hogy mennyire szereted Holds�pot. Mondd ki: Szeretem.
A k�bult fi� bel� f�rta sz�nfekete tekintet�t, de egy hang se hagyta el a tork�t.
- Ha nem tudsz tov�bb l�pni, akkor �k nyertek. Nem hagyhatod, hogy gy�zzenek! – azzal otthagyta bar�tj�t �s kiment a h�l�b�l.

Elteltek az �vek, Sirius tov�bbra sem volt k�pes kimondani.
Iskola ut�n �sszek�lt�ztek egy kis h�zba messze a v�rost�l. Minden idilli lett volna, ha nem nyomta volna egyik�k sz�v�t a kimondhatatlan sz�.
Azt�n elj�tt a tragikus okt�berv�gi �jjel, Siriust t�rgyal�s n�lk�l �letfogytiglani b�rt�nb�ntet�sre �t�lt�k.
V�rta, hogy Remus megl�togassa, aki egyszer sem j�tt el.
12 k�nkeserves �v ut�n, megl�tta az �rul� bar�t k�p�t az �js�gban �s megsz�k�tt cell�j�b�l.
Tudta, hogy egykori kedvese az iskol�ban tan�t, �s b�r sejtette, hogy az elhitte az ellene felhozott v�dakat, m�gsem b�rta meg�llni, hogy az els� k�zelben t�lt�tt holdt�ltekor beosonjon a Szellemsz�ll�sra �s kutyak�nt v�gign�zze a v�rfarkas tombol�s�t.
Mikor a Nap felj�tt az �gre, � is visszav�ltozott �s karjaiba vette a sebes�lt f�rfit.
Remust is megviselte ez a 12 �v, a hosszas munkan�lk�lis�g �s �hez�s jelei mutatkoztak rajta, de a szemei m�g mindig ugyan�gy csillogtak, mint kamaszkor�ban.
Sirius tork�t szorongatta a s�r�s, majd mikor az �l�ben fekv� kedves megsimogatta az arc�t, jelezv�n, hogy sosem tartotta �t b�n�snek, a zokog�ssal egy�tt t�rt ki bel�le a sz�.
- Szeretlek Holds�p!