- Fogd m�r be Tapmancs, ha nem vetted volna �szre, aludn�nk! – v�gta hozz� a p�rn�j�t James Potter egy �lmos ny�ri d�lut�non bar�tj�hoz Sirius Blackhez. Az v�laszul csak vony�tott egyet. Nem az�rt vony�tott, mert �rtelmi fogyat�kos volt, hanem az�rt, mert �ppen most kutyult meg. Sirius ugyanis anim�gus volt, vagyis b�rmikor felvehette egy v�lasztott �llat alakj�t, �gy James egy nagy fekete kutya ugat�s�ra �bredhetett eb�d ut�ni szuny�k�l�s�b�l.
- Mit akarsz? – k�rdezte Lily is, akit szint�n felvert �lm�b�l a kutya vony�t�sa.
- Tapmancs szerelmes. �s elhat�rozta, hogy a csajt kutyak�nt fogja megh�d�tani.
- Most �ppen ki a szerencs�tlen �ldozat? – k�rdezte Lily.
- A szomsz�d l�nyt n�zte ki mag�nak. Elizabeth Taylort.
Sirius, vagyis Tapmancs morgott egy sort Lilyre majd kiszaladt a szob�b�l.
A bej�rati ajt�n�l viszont megtorpant. Az ajt� z�rva volt, �s nem �rte fel a kilincset.
Visszaszaladt h�t az emeletre James�k szob�j�ba.
- Mi van m�r megint?
Tapmancs csak idegesen ugatott �s a fej�vel a l�pcs� fel� mutogatott.
- Mit sz�ln�l, ha emberi alakban k�z�ln�d a probl�m�t? – k�rdezte Lily. Mindig is � volt a h�rmas legintelligensebb tagja.
Egy szempillant�ssal k�s�bb a kutya hely�n m�r egy fekete haj� sr�c �llt, aki idegesen topogott a padl�n.
- Nem tudok kimenni az ajt�n �szkomb�jn!
- Ja, h�t az probl�ma. Gyere, te kutya�t�! Kiengedlek.
- Lek�telezel.
Sirius ism�t megkutyult, �s boldogan csaholva k�vette a bar�tj�t az ajt�ig.
Az kinyitotta az ajt�t, �s Tapmancs kiszaladt az utc�ra.
James fejcs�v�lva becsukta m�g�tte az ajt�t.
Tapmancs egy pillanat alatt a szomsz�d h�zn�l volt. Szerencs�j�re sz�v�nek h�lgye �s h�lgy�nek sz�ve �ppen pancsolt a kerti medenc�ben.
Egy eleg�ns sz�kken�ssel �tugrotta a kerti s�v�nyt �s belevetette mag�t a medenc�be, nem kis riadalmat okozva ezzel a nap�gyban szundik�l� h�lgyem�nynek.
Itt az ideje, hogy kis figyelmet szentelj�nk az „�ldozatnak”. Elizabeth Taylor egy h�szas �vei elej�n j�r�, barna haj�, barna szem� l�ny volt, aki elk�vette azt az �ri�si hib�t, hogy Sirius�k szomsz�dj�ba k�lt�z�tt.
Tapmancs kutya�sz�sban megk�zel�tette a megrettent l�nyt, majd kim�szott a v�zb�l �s megr�zta mag�t, j�l lefr�csk�lve sz�ve v�lasztottj�t.
- Te azt�n nem semmi egy d�g vagy – mondta Bess, az els� d�bbenet elm�lt�val. Honnan cs�ppent�l ide?
Tapmancs a fej�vel a h�zuk fel� b�k�tt, majd letelepedett a l�ny nap�gya mell� �s lihegve fel� ford�totta bog�rszemeit.
- Csak nem Black kuty�ja vagy? – k�rdezte a l�ny alig �rezhet�en megnyomva a nevet – el�g �szrevehet�en nyomul a sr�c… nem mintha nem n�zne j�l ki, igaz�n sexy a fekete haj�val, meg a csib�szes mosoly�val, de nekem kicsit… nem is tudom… nem tudom, hogy ezt mi�rt mondom el neked, csak tudod nem k�nny� embernek lenni. Meg�rted?
Tapmancs v�laszul nekil�tott tiszt�ra nyalni az �gyr�l lel�g� kez�t. Bess felnevetett.
- Jaj, de �des vagy! Te biztos jobban ismered, mint �n, hiszen a kuty�ja vagy… szerinted adjak gazdinak egy es�lyt?
A fekete kutya igenl�en vakkantott egyet, �s folytatta a l�ny kez�nek tiszt�ra nyalogat�s�t.
- Mintha csak meg�rten�d, amit mondok! Nagyon furcsa kutya vagy, de valahonnan olyan ismer�s is. Na, eredj! Menj vissza a gazdihoz, lehet, hogy �n is j�v�k majd!

Tapmancs vid�man vony�tva vissza�getett a h�zhoz, beugrott a s�v�nyen �s a h�ts� udvar rejtek�ben visszavette emberi alakj�t.
Boldogan mas�rozott fel az emeleti szob�j�ba �s ledobta mag�t az �gyra.
Az a kev�s n�, aki ellen tud �llni a h�res Sirius Black f�le sz�ps�gnek, az elolvad az ennival�an b�jos, cukorpofi, fekete kuty�t�l.
Sz�, mi sz�, Siriusnak nem volt probl�ma az �nbizalm�val, mondhatni kicsit t�ltengett neki.
Volt, aki m�r egoist�nak is nevezte, de ez persze aljas r�galom volt.
- Na, megt�rt a kicsike? – jelent meg az ajt�ban James.
- M�g sz�p. Ki ne volna oda �rtem? Azt mondta �des vagyok.
- M�rmint Tapmancs �des, nem te.
- �s kik�rte a tan�csomat, hogy adjon-e egy es�lyt a gazd�mnak.
- Aki te lenn�l. �s te gondolom nagyban t�mogattad ebben a tervben.
- Ahogy egy kutya teheti. Tiszt�ra nyalogattam a kez�t. Azt�n ha beadja a derek�t majd tiszt�ra nyalom a…
- Sirius! – fojtotta bel� a sz�t James.
- �n a sz�j�ra gondoltam, de ha te m�sra, az a te perverzi�d, nem az eny�m – vigyorgott a sr�c �s kin�zett az �gya f�l�tti ablakon, ami Bess h�z�ra ny�lt.
- J�n! – ki�ltott fel, mikor megl�tta a l�nyt k�zeledni – hogy festek?
- J�l. Na, mindent bele! – veregette h�tba a bar�tj�t James, mikor megsz�lalt a cseng�.
Sirius lerohant a l�pcs�n, �s az ajt� el�tt megigaz�totta fekete tincseit, hogy kell�k�ppen belel�gjanak a szem�be, elrendezte z�ld ingj�nek gall�rj�t, �s kinyitotta az ajt�t.
- Hell� – k�sz�nt a leghengerl�bb hangj�n.
- Szia. Bej�hetek?
- Gyere csak – �llt f�lre az �tb�l Sirius, �s a l�ny bel�pett a h�zba.
- Helyes kuty�d van – mondta a l�ny mosolyogva – hol van? – n�zett k�r�l.
- ��… valahol m�szk�l a k�rny�ken �s n�ket moleszt�l. Honnan ismered?
- Megl�togatott nem r�g. Hasonl�t r�d.
- Minden kutya hasonl�t a gazd�j�ra – v�gta ki mag�t Sirius – k�rsz valamit inni?
- Csak egy poh�r vizet. �ll m�g a vacsora megh�v�s?
- Persze – Sirius mosolyogva �tny�jtotta a poharat a l�nynak – ma este megfelel?
- T�k�letes – mondta a l�ny.
- Tudom – mondta Sirius halkan �s elkapta Bess ajkait egy t�zes �s forr� cs�kra.
A l�ny nem ellenkezett. Tot�lisan meg lett kutyiz�l�dva!