Sirius vill�mgyorsan kirohant a szob�b�l, �t a Remussal k�z�s h�l�ba. Csendben im�dkozott, hogy bent legyen, �s lehet�leg semmire se eml�kezzen.
Remeg� k�zzel nyomta le a kilincset �s nyitott be, majd egy megk�nnyebb�lt s�haj hagyta el, ahogy megl�tta Remust az �gyon fek�dni. �t is ruh�stul �rte az �lom, arc�t a p�rn�ba f�rva egyenletesen szuszogott.
Sirius halkan becsukta az ajt�t, hogy ne �bressze fel alv� szerelm�t, majd lefek�dt az �gyra Remus m�g�, hallgatva a nyugodt l�gz�s�t.
Szeretett volna hozz�b�jni vagy �t�lelni, de tudta, hogy nem lehet. V�g�l persze nem b�rta ki, engedett a cs�b�t�snak �s belet�rt a vil�gos tincsekbe, amik a besz�k� napf�nyben a barna minden sz�n�ben j�tszottak.
- Mi az? – morgott a p�rn�ba Remus.
- Ne… ne haragudj! – Sirius vill�mgyorsan kikapta a kez�t a haj�b�l – fel�bresztettelek?
Az �bredez� fi� lev�lasztotta az arc�t a p�rn�r�l �s a hirtelen napf�nyt�l hunyorogva n�zett �lm�nak megzavar�j�ra.
- Igen, de m�r mindegy. H�ny �ra van? Egy�ltal�n milyen nap? �s �n hol vagyok?
- Hogy h�ny �ra van, azt nem tudom, hogy milyen nap, abban se vagyok eg�szen biztos, de te a Potter kast�ly vend�gszob�j�nak �gy�n vagy.
- Mi t�rt�nt tegnap? Mindj�rt felrobban a fejem!
- Semmire sem eml�kszel? – k�rdezte Sirius �s mindent megtett, hogy a hangja ne remegjen az izgatotts�gt�l.
- Nem sokra.
- Nagyon sokat itt�l, vagyis magadhoz k�pest sokat. De adhatok r� b�jitalt, amit �gassal egy�tt fejlesztett�nk ki. Direkt m�snaposs�gra val� �s hat�sos.
- Meg akarsz �lni? Egyik�t�k se t�l j� b�jitaltanb�l.
- Hidd el, ez m�k�dik! Sokszor kipr�b�ltuk m�r, volt p�rszor r� sz�ks�g�nk.
- J�, j� hozzad!
Sirius megk�nnyebb�lten ment ki a f�rd�be, Remus pedig mosolyogva n�zett ut�na. Eml�kezett � mindenre, minden apr� kis r�szletre. A feje persze f�jt, mintha sz�t akart volna hasadni, de az eml�kei krist�lytiszt�k voltak. Beesett Sirius �l�be, majd az megcs�kolta.
�desen �s m�mor�t�an, Remusnak m�g a gondolat�t�l is hevesebben kezdett verni a sz�ve.
Csak abban nem volt biztos, hogy mennyire j�tszott k�zre a cs�kban az alkohol?
B�r, ahogy ismeri a m�sikat, sose szokta t�lzottan meg�rezni, b�rmennyit is iszik, mindig tiszta maradt a feje. H�t j� – gondolta Remus – egy f�le k�ppen der�theti ezt ki. A b�jitalt�l majd sz�pen „visszat�rnek” az eml�kei.
Sirius visszat�rt a gy�gyszerrel, amit az �gyon �l� bar�tja azonnal ki is ivott.
- Na, hogy vagy?
- Sokkal jobban – mosolygott Remus, amit�l Sirius gyomra h�rom m�tert ugrott – Kitisztult a fejem.
- Igaz�n? – a fekete haj� fi� kezdett rosszat sejteni.
- Igen, �rdekes dolgok jutnak eszembe a tegnap est�r�l. Csak nem �rtem �ket. Seg�ten�l?
- Mi… miben? – Sirius m�r teljesen els�padt, de m�g �llta a tekintet�t.
Remus felk�ny�k�lt, �s �gy folytatta.
- R�mlik nekem egy cs�k. Megcs�kolt�l, m�ghozz� el�g nagy szenved�llyel.
- �n… az… vagyis… - m�r nem b�rt azokba a gy�ny�r� borosty�nokba n�zni. Elford�totta a tekintet�t, ami v�g�l a padl�n �llapodott meg. Tudta, hogy itt a v�g, mindennek v�ge, soha nem fog tudni t�bb� a k�zel�ben lenni.
Remus nagy leveg�t vett. A m�sik nyilv�nval�an zavarban van, teh�t nem biztos, hogy nem csak az alkohol miatt tette.
Mondhatn�, hogy felejts�k el, csin�ljanak �gy, mintha mi sem t�rt�nt volna, de �rezte, hogy k�ptelen lenne ezek ut�n Siriussal lakni.
Nincs m�s h�tra kock�ztatni kell, azt�n legfeljebb ha nem j�n �ssze… azt majd akkor kital�lja. Hiszen, aki mer, az nyer.
- Arra is eml�kszem, hogy viszonoztam, �s hogy mennyire �zlett – suttogta Sirius f�l�be – de kezdem elfelejteni az �z�t. Nem akarn�d felfriss�teni a mem�ri�mat?
Sirius nem akart hinni a f�l�nek. Most nem lehet az alkohol az oka, ez t�nyleg Remus a maga teljes val�j�ban.
Nem volt sok ideje gondolkozni, mert a remeg� fi� megmarkolta a trik�j�nak elej�t �s leh�zta mag�hoz a fej�t.
- Holds�p… Remus… �n…
- Csss! Besz�d helyett ink�bb haszn�ld m�sra azt a gy�ny�r� sz�dat! – azzal ugyanolyan gyeng�den, ahogy az �jjel Sirius, � is �ssze�rintette az ajkaikat. Azok pedig ugyan�gy megny�ltak a nyelve el�tt, mint az �v�i.
Sirius nem �rtett semmit, de nem is akart gondolkozni. A v�re d�b�rg�tt a f�l�ben, a sz�ve mintha ki akart volna ugrani a hely�r�l, � pedig Remus nyaka k�r� fonta a karjait �s boldogan cs�kolta, am�g ki nem fogytak a leveg�b�l.
- �n… nem is tudom, hogy mit mondjak? – suttogta Sirius mikor elv�ltak, �s a homlokukat �sszet�masztva, n�ztek egym�s szem�be.
- Akkor ne mondj semmit.
�j, ha lehet m�g szenved�lyesebb cs�kban forrtak �ssze. Sz�d�lten falt�k egym�st, kezeik a m�sikat fedezt�k fel. �let�kben nem volt m�g ilyen heves cs�kban r�sz�k.
Mikor v�gleg elfogyott a leveg�j�k, ism�t csak n�zt�k egym�st, a fekete szemp�r �sszekapcsol�dott a borosty�nnal. Egyik�k sem tudott szavakat tal�lni az �rzelmek le�r�s�ra.
Nem hallott�k az ajt� ny�l�s�t sem, csak James hangj�ra figyeltek fel.
- Bocs�nat! Megzavartam valamit?
- �pp nem – vigyorgott Sirius.
- Beavatn�tok, hogy mi t�rt�nt?
- K�t sz�v egym�sra tal�lt – s�hajtotta Remus, mire p�rja elfintorodott.
- Ha ilyen ny�las leszel, meggondolom magam!
- Meg ne pr�b�ld!
- J�l van. �r�l�k nektek – mosolyodott el James.
- Am�gy milyen nap van, �s h�ny �ra?
- Szerda �s d�lut�n h�rom – v�laszolt a k�rdezett.
- Akkor ez�rt vagyok ilyen �hes. Holds�p?
- �h�mm – mondta az, majd bef�rta a fej�t Sirius v�ll�ba �s elaludt.
- K�ld�k fel szendvicset – b�lintott James, amire bar�tja egy h�l�s mosollyal v�laszolt.