- Álomszuszék ki az ágyból! Ébredj már, megjöttek!
James Potter egy gyengédnek éppen nem nevezhető mozdulattal kirázta az ágyból szintén fekete hajú barátját. Felvirradt Július elseje, Remus Lupin és Peter Pettigrew, ismertebb nevükön Holdsáp és Féregfark ma csatlakoztak barátaikhoz a Potter-kastélyban.
Sirius, - alias Tapmancs, vagy Tapi, ahogy barátai hívták gyakran - már egyenesen a pályaudvarról Potterékhez ment.
Szavaival élve: Szüleimhez aztán nem megyek vissza, előbb öljenek meg!
Annak már egy hete volt, most pedig további két barátjuk is megérkezett, a Tekergők így kiegészültek négy főre.
- Fent vagyok – dörmögte Sirius a takaró alól, de nem sokáig maradhatott az anyag kellemes védelmében, mert szeretett barátja hamar lerántotta róla.
- Ezért most úgy, de úgy… - kezdte az álmos fiú, de nem tudta folytatni, mert nyílt az ajtó és beléptek az újonnan érkezettek.
Sirius az ajtó felé pillantott, és egy pillanat alatt a torkára forrt a szó. Minden csak egy pillanat műve volt, és el is tűnt, ahogy jött. De kétségtelen, hogy abban a pillanatban, mikor meglátta a borostyán színű szempárt, áramütés szerű érzés futott át rajta.
Megrázta a fejét, és felvette megszokott vigyorát.
- Ide értetek végre? – kérdezte villám gyorsan kipattanva az ágyból- Milyen utatok volt?
- Kóbor Grimbusszal? Még kérdezed?
- Felér egy gyomormosással. Teljesen egészséges – válaszolt vigyorogva és köszönés képpen hátba akarta veregetni a barna hajú fiút, de mikor hozzáért ismét átfutott rajta az áramütés.
Villámgyorsan elkapta róla a kezét és inkább a másik, kicsit alacsonyabb és kövérebb fiút vágta hátba. De olyan erővel, hogy szegény orra esett.
- Hupsz, bocsi Farki! – húzta fel a pórul járt Petert a földről.
- Hol vannak a csomagjaitok? – tette fel a praktikus kérdést James.
- Édesanyád felküldette őket a manóval a szobáinkba.
- Tapikám, ugye tudod, hogy te is költözöl? – vigyorgott barátjára a szemüveges fiú.
- Miért is?
- Mert bőven elég, hogy évközben hallgatom a horkolásod, nem fogom nyáron is! Van elég szoba, válassz magadnak egyet!
- Legalább nem kell ezen a kényelmetlen vackon aludnom – sóhajtott megkönnyebbülten Sirius és a kempingágyra mutatott.
Ekkor nyitott be Mrs. Potter.
- Fiúk, ugye akkor két vendégszoba kell?
- Nem, három. Tapi horkolása károsítja az egészségemet – mondta nagy komolyan James, mire kapott egy párnát az arcába.
- Nem fog menni. Apádhoz vendégek érkeznek ma. A többi vendégszobára szükségünk lesz!
- Már pedig én szeretnék néha aludni is! – makacsolta meg magát James.
- Nyugi, jöhetsz az én szobámba – vetett véget a kezdődő vitának Remus – sőt, még a kempingágyon is alszom, ha szeretnéd!
- Köszi, Holdsáp – mondta egyszerre James és Sirius.
A Potter család manójának segítségével áthurcolták a fiú cuccait az egyes számú, James szobájához legközelebb lévő vendégszobába. A manó felállította a plusz ágyat, és megágyazott, majd diszkréten elhagyta a szobát.
Sirius ellentmondást nem tűrően ledobta magát a nagy ágyra.
- Na, és hogy telt eddig a nyár? – kérdezte a sápadt fiútól, aki törökülésben leült vele szemben.
- Sehogy. Otthon voltam, apám végig részeg volt, szerintem azt se vette észre, hogy ott vagyok.
- Az én apám csak akkor vette észre, amikor a Cruciatust akarta valakin gyakorolni. Értem mit érezhetsz – megütögette a fiú térdét, mikor megint átrohant rajta az áramütés káromkodva kapta el a kezét – Te rázol!
- Mi? – értetlenkedett Remus.
- Amikor csak hozzád érek, mintha a muglik telektromos bigyója futna rajtam végig. Mugli ismereten tanultuk milyen az!
- Minden rendben? – kérdezte aggodalmasan a fiatalabb fiú, ám ekkor nyílt az ajtó és belépett James és Peter.
- Gyertek, megyünk fürdeni!
- Hova?
- Hova, hova Merlin cipőjének sarkába! A kerti tóhoz!
- Nincs fürdőnadrágom – motyogta Remus.
- Kapsz tőlem, hálából, hogy alszol helyettem a vendégágyon.
- Öt perc múlva a szoba előtt! – rendelkezett James és Peterrel együtt eltűntek.
Sirius beletúrt a ládájába és kivett belőle egy fekete fürdőnadrágot.
- Remélem jó lesz – nyújtotta Remus felé.
- Kösz – biccentett az.
Sirius épp elkezdett átöltözni, mikor barátja felé fordult a tekintete, és egy pillanatra ledermedt. Rengetegszer látta már ruha nélkül, hiszen négy éve együtt laknak, de még sosem figyelte meg. Kifejezetten szépnek találta a sápadt bőrét még a testét borító tucatnyi sebhellyel együtt.
Majd a tekintete akaratlanul is lejjebb kalandozott, és Sirius vörösödve fordult el. Innentől csak a saját öltözésével foglalkozott, csak akkor nézett Remusra, amikor azon már rajta volt a kölcsön fürdőnadrág.
Sajnos kényelmetlen helyzetén a nem túl hosszú fekete darab sem segített.
- Mindjárt jövök – mondta rekedten és gyorsan magára zárta a közös fürdőszobájuk ajtaját – Mi a Merlin van velem? Holdsáp a barátom! A barátom! – próbálta győzködni magát, de a teste másképp reagált, mint az egy barát látványától illett volna – Hideg zuhany kell!

Eljött az este, de Sirius teste még mindig furcsa tüneteket produkált, ha csak hozzáért Remushoz.
Vacsora után mind a négyen az ő szobájukban beszélgettek, de Sirius semmit sem hallott.
Kétségbeesett gondolatok kergetőztek a fejében. Jól tudta, hogy mi lehet az oka a különös reakcióknak, csak nem értette mikor kezdődtek. Hiszen az elmúlt tanévben több barátnője volt, mint csillag az égen és fel sem merült benne, hogy…
- Tapi figyelsz rám? – tört be a gondolataiba James hangja – Azt kérdeztem, hogy te jutottál már tovább valamelyik libával?
- Nem – felelte halkan a kérdezett.
Nem tudta megakadályozni, és Remusra nézett. Az, a forró nyári este miatt egy szál alsónadrágban hevert az ágyán, világos barna haja, mint mindig, most is rendezetten állt, elütve ezzel a mellette ülő Jamestől, akinek fekete haja a szélrózsa minden irányába meredt.

Már nagyon késő volt, mikor a két fiú elhagyta a szobájukat, jó éjt kívánva barátaiknak.
- Mit szólnál, ha mi is eltennénk magunkat holnapra? – ásított Remus.
- Egyetértek – motyogta Sirius megbabonázottan figyelve a barna hajú fiút, ahogy az elnyúlik a kényelmetlen ágyon.
- Jó éjt, Tapi!
- Neked is.
Sirius nagyon sokáig nem tudott aludni. Álmatlanul forgolódott a kényelmes ágyban, hallgatva Remus szuszogását. Milyen dallamos, milyen kedves. Elmondhatatlan melegség öntötte el, ha csak rágondolt, a borostyán szemeire, a halovány bőrére… ez képtelenség! Hiszen barátja egy fiú! Ő nem lehet szerelmes egy fiúba! Képtelenség!
Nem tudta mennyi időt töltött ezekkel a képtelen gondolatokkal, amikor meghallotta Remus suttogását.
- Alszol?
- Nem.
- Tényleg nagyon kényelmetlen ez az ágy. Nem aludhatnék veled?
- Hogy micsoda? – Sirius döbbenten nézte, ahogy Remus felkel az ágyról és bebújik mellé.
- Jó éjt Siri – dorombolta a Lupin fiú és Sirius mellkasához bújva elaludt.
Sirius kétségbe esetten próbálta féken tartani magát, de érezte, hogy elönti a forróság, a vére elmondhatatlan sebességgel száguldozott az ereiben, arca kivörösödött és nem vágyott másra, minthogy…
- Ki az ágyból lustaság! – James hangja csak úgy csattant Sirius füle mellett. Annak kipattantak a szemei és eltartott pár percig mire felfogta. Álmodott. Remus sosem bújt mellé, ottmaradt a vendégágyban ahonnan most ugyanolyan álmosan nézett a kócos fiúra, mint ő.
Visszahanyatlott a párnájára és kénytelen volt beismerni magának.
Reménytelenül beleszeretett a barátjába.