- Hogy mi?
- J�l hallottad, oda van �rted! Te?
- �n, �n… ezt mib�l gondolod?
- Tudom �s k�sz, legyen neked el�g ennyi. Szia!
Azzal ott hagyta a teljesen led�bbent f�rfit az ajt�ban.
Harry megr�zta a fej�t, mint egy kutya, ha a vizet le akarja r�zni a fej�r�l.
Erre nem kellett volna gondolnia. A kutya hasonlatr�l egy r�gi eml�k jutott esz�be, amit�l keser�s�g k�szott a tork�ba.
- �h, rosszul tudja! – hessegette el k�pet, ahogy hajdani keresztapja �tesett a f�gg�ny�n – Biztos f�lre�rtett valamit!

Ron ez id�ben otthon duzzogott, csak �gy, mint az elm�lt napokban mindig.
Egy bagoly sz�llt be az ablakon, �s egy v�rv�r�s bor�t�kot ejtett az �l�be, majd kirep�lt.
Ron r�n�zett a bor�t�kra, aminek f�st�lni kezdett a sarka. Egy rivall�.
Eltartotta mag�t�l �s �vatosan kibontotta.
- Ronald Weasley! – d�rrent az anyja hangja – Hetek �ta haza se toltad a k�ped! M�gis hogy mer�szelsz egy darab �letjelet se adni magadr�l! Azonnal hazaj�ssz, mert ha �n megyek, azt megb�nod!
A lev�l felrobbant, a v�r�s haj� fi� pedig kelletlen�l megp�rd�lt a sark�n �s belevetette mag�t a fullaszt� �rbe.
- Megmondan� a fiatal�r, hogy mi�rt kell egy rivall� ahhoz, hogy esz�be jusson a csal�dja? – fogadta �desanyja.
- Ne haragudj anya, de tudod, hogy most szak�tottam Mi�val, aki a legjobb bar�tommal csalt meg!
- Francokat! Sosem volt k�zt�k semmi, csak felf�jtad a dolgot!
- M�gis honnan tudod ilyen j�l?
- Az a szeg�ny l�ny el�sz�r ide j�tt s�rni, hozz�m! Ki volt borulva, teljesen �ssze volt t�rve! T�nkretetted! � mindig t�ged szeretett, �s az�rt mondott nemet, mert t�l gyorsnak �t�lte a temp�t! Tetej�be m�g Harryvel is �sszeveszt�l, pedig semmi rosszat nem csin�lt!
- Mi az, hogy nem csin�lt? T�nkretette Ginnyt!
- A h�god tette t�nkre a szeg�ny fi�t!
- Mir�l besz�lsz?
- Az egyetlen l�nyom, de �r�l�k, hogy nincs t�bb!
- Anya!
- A kisasszony elmondta az igazs�got! Harry a tenyer�n hordozta, �s mindent megadott neki, mindenkin�l jobban szerette, de a kisasszony unatkozott! Viszonyt kezdett. �s ki a harmadik? Malfoy! �s erre te, aki a legjobb bar�tja vagy mit csin�lsz? Nekit�madsz, amikor �ssze van zuhanva! Norm�lis vagy te, fiam?
- Anya, �n… nem tudtam…
- Nem tudtad, nem tudtad! Mit �lldog�lsz m�g itt? Indul�s! K�rj t�le bocs�natot!
- De h�t most mondtad, hogy j�jjek haza, egyb�l menjek is el?
- Ronald!
- Megyek m�r…

Harry megpr�b�lt a munk�j�ra koncentr�lni, hiszen mi�ta Ginnyvel szak�tottak szabads�got vett ki, �gy volt behozni val�ja.
�pp egy nagy k�teg pergamen f�l� hajolt, mikor csengettek.
- Ki az m�r megint? Mi ez, �tj�r� h�z? Megyek!
Kinyitotta az ajt�t, �s meglepetten l�tta, hogy Ron �ll a k�sz�b�n, lehajtott fejjel, mint egy kisgyerek, aki rossz f�t tett a t�zre.
- Na, mi az? Elfelejtett�l m�g valamit a fejemhez v�gni?
- Sajn�lom – b�kte ki Ron – egy utols� tusk� voltam, egy f�lt�kenyked� �llat, egy troll agy�… mi az? Nem is sz�lsz k�zbe?
- Ezt nem tudom c�folni – mosolyodott el Harry.
- K�sz – Ron megk�nnyebb�lten fels�hajtott, most, hogy m�r t�l volt a nehez�n.
- Gyere be, k�rsz valamit inni?
�- Egy l�ngnyelv j�l esne.
- Hozom.
Ron ledobta mag�t az egyik fotelbe.
- Azt mondod, hogy t�ged m�r nem �rdekel Mio?
- Igen. Valami elszakadt bennem, t�l sokat k�zd�ttem �rte, most m�r el�g! Eg�szs�gedre! – hajtotta fel a poharat, amit Harry a kez�be adott.
- Neked is. Tudod, el�gg� meg volt zuhanva, mikor ott hagytad. Tal�lkoztunk este egy b�rban. Csont r�szegre itta mag�t. Teljesen ki volt bukva. Sose l�ttam m�g ilyennek, hogy ennyire maga alatt legyen. �s most ne l�gy d�h�s, de azzal, hogy te kidobtad, azzal olyan lavin�t ind�tott�l el, ami m�g oda is vezethet, hogy megt�rt�nik, ami�rt kidobtad.
- Mi?
- Azt mondtad, hogy m�r nem jelent neked semmit. Tudod, teljesen el�zott, �s �n nem akartam egyed�l hagyni. Mivel engem is akkor csalt meg Ginny…
- Lefek�dtetek?
- Nem. Csak egy�tt aludtunk, �s reggel azt hitt�k, hogy nem is volt szak�t�s, �s kellemetlen helyzetbe ker�lt�nk f�l�lomban. �s ezt m�g sok kellemetlen helyzet k�vette.
Az lett az eredm�nye, hogy �sszezavarodtak az �rz�seink. Hirtelen megv�ltozott az �veken kereszt�li bar�ts�g �s nem tudom…
- Beleszerett�l.
- Azt hiszem. De ez nem t�rt�nik meg, ha nem dobod ki – tette hozz� Harry.
- Tudom. H�t, ha �gy van, �n nem �llok k�z�tek. Luna szerint Mio szeret, �s mint hallom, te is �t.
- Ez nem ilyen egyszer�… t�nyleg! Te �s Luna?
- Olyan kedves volt velem, amikor mindenkivel �sszevesztem mellettem volt, �s eddig �szre sem vettem, hogy milyen gy�ny�r� n� lett bel�le.
- Az �j �letre! – t�lt�tte meg a poharaikat Harry.
- Az �j �letre!


Mi�ta Luna elhagyta a lak�st, Hermione s�lyos migr�nnel k�zd�tt.
Pr�b�lkozott m�r mindennel. Most levendul�s borogat�ssal a homlok�n fek�dt az �gyon, �s pr�b�lt semmire se gondolni.
De valahogy mindig a szeme el� �szott a v�zi�, ahogy Luna elmondja Harrynek, hogy Mio szereti �t, �s Harry nevet a dolog lehetetlens�g�n, hisz Mio csak egy bar�t, semmi t�bb, csak egy bar�t.
Mikor eddig jutott a f�jdalom feler�s�d�tt.
Cs�ngettek.
- Nem vagyok itthon!
- Mio, �n vagyok az – hallotta Harry hangj�t.
- Mondom, hogy nem vagyok itthon!
- Alohomora – kattant a z�r, �s Harry bel�pett.
- Ez bet�r�s – motyogta Hermione.
- Beteg vagy?
- F�j a fejem.
- Besz�ln�nk k�ne.
Harry le�lt Hermione �gya sz�l�re, �s megsimogatta az arc�t.
- Luna mondott valamit, �s nem tudom, hogy mi az igazs�g bel�le.
- Mit mondott? – k�rdezte Hermione remeg� hangon.
- Hogy kezdesz, nem teljesen bar�tk�nt tekinteni r�m. Igaz?
- Harry, sz�rny� migr�nem van, nem besz�lhetn�nk meg m�skor?
- Vett�l be valamit?
- Csom� gy�gyszerrel pr�b�lkoztam.
- B�jitallal?
- Az kiment a fejemb�l.
- Az �vtized legokosabb boszork�nya elfelejt b�jitalt bevenni egy migr�nre – mosolygott Harry – hozok neked. Hol tartod?
- F�rd�szobaszekr�ny m�sodik polc – ny�sz�r�gte Hermione.
- Tess�k, itt is van!
- K�sz.
Hermione felhajtotta a b�jitalt, mire a f�jdalom egy csap�sra elm�lt.
- Jobb?
- Igen – Hermione nem mert feln�zni, de �rezte, hogy a smaragdz�ld szemei �t p�szt�zz�k.
- Besz�lhet�nk? Mio! N�zz r�m!
- Igen? – n�zett fel Hermione, �s abban a pillanatban elnyelte az �rv�ny, amit azok a csillog� z�ld szemek jelentettek neki.
Harry gyeng�den az �lla al� ny�lt �s mag�hoz h�zta az arc�t. A t�vols�g egyre fogyott k�zt�k.
Hermione m�r �rezte az arc�n a Harry �ltal kilehelt forr� leveg�t.
Egy �r�kk�val�s�gig tart� pillanat ut�n az ajkaik is tal�lkoztak egy szenved�lyes cs�kra.