Helyrejöttem. Pár nap alatt kihevertem az időt, amit a Grimmauld téren voltam kénytelen eltölteni. Sokat repkedünk Ágassal a kerti pályájukon, apukájával beszélgetek, (hasznos információforrás vagyok, mivel egy házban éltem egy családnyi halálfalóval) és néha még Mrs. Potternek is segítek a főzésben.
Épp ezen foglalkozást végeztem, vagyis krumplit pucoltam, amikor a konyhai kandallóban fellobogott a tűz, és feltűnt egy barnára szoláriumozott női fej.
- Angelina! Drágám! – Mrs. Potter otthagyta a krumplikat és a barátnőjéhez sietett.
- Jaj, de jó, hogy itthon talállak! Egy hatalmas kérésem lenne feléd. El kell utaznom pár hétre, és nem tudom kire hagyni a kis Rosie –t.
Mrs. Potter elmosolyodott, és én is, hiszen abból, amit Ágas mesélt a lányról, szuper heteknek nézünk elébe.
- Örömmel látjuk a kis Rosiet. Pont itt van James egy osztálytársa. Küldd csak hozzánk nyugodtan.
- Örök hálám, drága. Tényleg csak pár hét az egész. Sietek vissza. Küldöm a lányt.
- Máris?
- Persze, már ott kéne lennem.
- Sirius drágám kérlek, szólj Jamesnek, hogy jöjjön le.
Kimentem a konyhából és elővettem a tükröt.
- Ágas! Told le azt a formás kis segged a konyhába, mert anyád hív!
Mire kócos haverom letámolygott, a kandallóból előlépett egy bombázó leányzó.
Tökéletesre fodrászolt szőke hajába kis fehér pántot viselt, hason megkötős ujjatlan pólót, és miniszoknyát. Gyönyörű lábai magas sarkú papucs szandálban végződtek. Meg tudom érteni, hogy Ágas miért imádja a csajt.
- Rosie! Jól vagy drágám?
- Persze, Mary néni, köszönöm a vendéglátást.
- A fiúk felkísérnek a vendégszobába.
Elindultunk felfelé.
- Sirius Black – fordultam a szépség felé.
- Rosie McTaylor.
- Rosie baby, olyan rég láttalak! Túl rég – karolt a lányba Ágas.
- Tudom, mire utalsz James, de úgy látom, hogy ezúttal kénytelenek lesztek osztozni rajtam. Évfolyamtársak vagytok?
- Azok. Te miért nem vagy Roxfortos?
- Mikor 11 voltam, nem laktunk itthon. Azóta nem váltottam sulit.
- Itt is vagyunk. A szobát már ismered. Ahogy a közös erkély előnyeit is – kacsintott Ágas.
- Praktikus, úgyis félek egyedül éjjel… nem szeretek egyedül aludni.
- Könnyen orvosolható probléma.
Kimentünk a teraszra.
- És mi a program fiúk?
- Ebéd után egy laza fürdés – mutatott a tóra Ágas – utána egy kis séta a faluban, útba ejtve a helyi italboltot. Este pedig… majd elválik – vigyorodott el.
- Ezek a mugli piák engem nem ütnek ki rendesen – húzta el a száját Rosie.
- Mert még nem kóstoltad a híres Sirius Black féle „kiütlek – koktélt”.
- Jó neve van. Mi van benne?
- Minden, ami alkoholt tartalmaz.
- Kifejezetten tetszik.
- Gyerekek! Gyertek ebédelni!
- Megyünk anya!

Ebéd után ki- ki visszavonult a szobájába átöltözni.
Épp segítettem Ágasnak, hogy a teraszának korlátjához toljon egy ugró deszkát, amikor Rosie kilépett a szobájából, és egy perc alatt olyan merev lettem, mint egy vasbeton gerenda. A csajon valami elképesztő egy fürdőruha volt!
A felső része két apró napraforgó meg némi zsineg az alsó meg egy szalag pár zsineggel kombinálva.
- Toronyugrás fiúk? Majd lentről figyelek. Sirius, beléd meg mi ütött? – fordult felém.
- Semmi…
- Tudod baby, még nem látta a fürdőruhád. Be kell látni, elég vadító!
- Szóval tetszik? – lépett közel hozzám – tudod, különleges anyagból van, és a víz hatására kicsit áttetszővé válik…
Majd Ágas felé fordult, hosszú szőke haja megcsapta az arcom.
- Lemegyek a partra. Ügyesek legyetek.
Azzal a tündér elhagyta körünket.
- Hol rejtegetted ezt a kincset Ágaskám? Sosem meséltél róla, és annyiszor voltam már nálatok, de sose találkoztam még vele!
- Pont elkerültétek egymást. Mindig velünk nyaralt pici korom óta. Ő tanított meg smárolni, és ő volt az elsőm is – nosztalgiázott Ágas.
- Fiúk! Ugrotok, vagy nem?
- Csak utánad – álltam félre az útból. Ágas felment a deszkára, és bemutatott egy tökéletes, két szaltóval egybekötött vízbe vetődést.
- Felvágós!
Ő csak vigyorgott, amikor kidugta a fejét a vízből, dobott egy csókot Rosie felé, és odébb úszott.
- Talán jobb lesz, ha én először csak egy olyan, szimplát ugrok. Tudjátok, olyan egyszerűbbet.
- Mi van, nyuszikám? Megijedtél? Átnevezzelek nyuszi mancsra?  
Ezzel sikeresen felhúzott. Igaz, hogy én sosem ugrottam ilyen magasról, de nem lehet olyan nehéz. Kiálltam a deszka végére, felrugaszkodtam, és elkezdtem lefelé zuhanni… ajaj! Ez így nem lesz jó! Nagyon nem lesz jó!
Megpróbáltam forogni a tengelyem körül, de csak azt értem el, hogy a tó eltűnt alólam és valami nagyon keménybe csapódtam bele. Utána totál sötétség.

Mikor magamhoz tértem az egyik napozó ágyon feküdtem, és hasogatott a fejem.
- Felébredt! Tapikám, kiugrott alólad a tó?
- Fogd be! Mondtam, hogy nem tudok ugrani.
- Ugyan James, ne csináld már. Csak a lába tört el, de azt is meggyógyítottam.
Na, ez már elég gáz. A csajnak kell összeraknia. Míg egyetlen haverom a legtökéletesebb szaltót produkálja, én a földbe csapódom.
- Én azt hiszem, nem ugrom többet – azzal duzzogva elfordultam.
Értem Ágas, ez már háború! De nem… hiába a te régi barátnőd, akkor is meg fogom szerezni, és nem csak egyszer! Túl jó csaj ahhoz, hogy átengedjem.
- Jobban vagy Sirius? – hmm, rózsavíz illat. Rosie. Fölém hajol. Na, erre a látványra már kinyitom a szemem.
- Úgy látom már nincs baja. Akkor visszajössz úszni?
- Ha te kéred baby, naná! Igaz az, hogy te tanítottad meg Ágast minden fortélyra?
- Igen. Még 11 sem volt, amikor megmutattam neki, hogyan kell smárolni, és teljesen be volt gyulladva, mert azt hitte ettől lesz a gyerek!
Mindketten felnevettünk, csak Ágas nem.
- Gyerek voltam!
- Jól van édesem, ne húzd fel magad! – csitította Rosie, és adott egy apró csókot a szájára.
- Ágaskám, ez háború – súgtam haverom fülébe