A gyeng�lked�n t�rtem magamhoz.
K�r�ln�ztem, �s egy t�volabbi �gyon a megszokottabbn�l is sokkal ny�zottabb arc� Remust l�ttam meg. Aludt. Nem volt a teremben senki m�s.
Nem megy ki a fejemb�l James m�rges tekintete miel�tt a vil�g els�t�t�lt.
Most m�r �rtem, mi�rt mondta, hogy ne menjek le. �rthet�, f�ltett Remust�l.
Uramisten, Remus! Melie! El kell mondani neki, persze nem nekem, hanem Remusnak k�ne.
Az eml�tett lassan kinyitotta a szem�t. Mikor megl�tott ny�zott arc�n elh�zta a sz�j�t.
- Szia Lily! Sajn�lom.
- �n is sajn�lom. Mikor haraptak meg?
- Kicsi voltam m�g.
- Nem tudod, hogy mi t�rt�nt? Hogy ker�ltem ide?
- A sr�cok mes�lt�k, hogy el�jult�l. Peter �s Sirius velem maradtak, James meg felhozott t�ged ide.
- Nagyon d�h�s r�m ugye?
- Megmondta, hogy ne gyere ut�nunk, �s igaza volt.
- Tudom, csak agg�dtam �s igen, k�v�ncsi voltam. Am�gy Melie tudja?
- Szent �g, dehogy! �s ne is mondd el neki! Am�gy is…
- Am�gy is mi?
- Nem fontos, a l�nyeg, hogy nem mondd el neki!
- De Remus, meg kell tudnia. Hogyha t�nyleg szeret, meg fogja �rteni, �s t�nyleg el kell neki mondanod.
- H�t ez az. A k�rd�s, hogy t�nyleg szeret e!
A gyomrom itt nagyot ugrott, mert ny�lt az ajt� �s bel�pett a Tekerg�k m�sik h�rom tagja. James egy fut� pillant�st vetett r�m, majd le�lt Remushoz. De az a pillant�s mindent elmondott. "Elsz�rtad, Lily Evans, elsz�rtad!"
Belef�rtam a fejem a p�rn�ba, hogy ne l�ssam �s, hogy � se l�ssa az id�k�zben kicsordul� k�nnyeimet.
Nem tudom mennyi id� telt el, de meghallottam James hangj�t eg�szen k�zelr�l
- Besz�ln�nk kell!
Sz�raz volt, �s komoly. Feln�ztem r�. A k�nnyeim f�tyl�n �t l�ttam, hogy olyan komolyan n�z, amit �n m�g sose l�ttam t�le.
- Besz�lj�nk - mondtam v�kony hangon.
- Amit l�tt�l, arr�l SOHA SENKINEK nem besz�lhetsz! Meg�rtetted?
- Igen, de k�rlek, k�ny�rg�m, ne haragudj! �n nem tudtam, hogy…
- Nem tudtad, �s gondoltad kider�ted. Mi�rt? Mi�rt nem tudt�l a form�s kis fenekeden maradni? Nem mondtam meg el�g vil�gosan, hogy NE GYERE UT�NUNK? Nem fogod fel, hogy Remus megmarhatott volna, �s akkor az �n lelkemen sz�radt volna, hogy meghalsz, vagy v�rfarkass� v�lsz? De gondolom, neked l�tnod kellett! H�t most el�gedett lehetsz! Igen, Holds�p v�rfarkas, mi meg t�rv�nytelen anim�gusok! De ez mind Remus az � �rdek�ben van. Mostm�r, hogy minden tudsz, megnyugodhatsz!
- �n nem! K�rlek, ne haragudj!
- De haragszom Lily, az�rt haragszom, mert szeretlek, �s f�ltettelek! Meggondolatlan volt�l, az �leteddel j�tszott�l.
- De James, �n is f�ltelek! Amit csin�ltok, az nagyon vesz�lyes.
- Ez a mi dolgunk. A ti�d annyi, hogy soha senkinek ne besz�lj err�l. �n tudom, hogy Marchbanks a legjobb bar�tn�d, de majd Remus elmondja neki, ha �gy l�tja j�nak.
- Rendben.
- Most elmegyek. Ha kiengednek, majd tal�lkozunk.
Ezzel elment. Nem cs�kolt meg, nem mondott semmit, csak elment. Haragszik. Elsz�rtam.
A doktorn� hamar elengedett, de Remust m�g meggy�ztem arr�l, hogy mondja el Melienek az igazat. Az utols� �r�ra m�g oda�rtem. SVK.
P�rokra oszlottunk. �n Jamessel voltam.
- Most mindenki gondoljon egy nagyon boldog eml�kre. A legboldogabbra. �rezze, hogy �tj�rja, �s azt�n mondja ki a var�zsig�t: Expecto Patronum!
Boldog eml�k? Ilyenkor? Amikor �ssze vagyok t�rve? J� vicc.
Jamesre n�ztem, aki egy pillanatra r�m pillantott, majd halv�nyan elmosolyodott �s a k�vetkez� pillanatban egy gy�ny�r� ez�st szarvas r�ppent ki a p�lc�j�b�l. James halv�ny mosolya er�t adott, �s er�sen koncentr�ltam arra az eml�kre, amikor James elmondta, hogy t�nyleg szeret. N�h�ny medd� pr�b�lkoz�s ut�n �reztem, hogy t�rt�nik valami. K�v�ncsian v�rtam a patr�nusomat, ami megjelent. Nem volt m�s, mint egy ez�st �z. 
T�tott sz�jjal n�zt�k. De nem csak mi, hanem az eg�sz oszt�ly azt n�zte, hogy az �zem odasuhan James szarvasa mell�, egy�tt k�rbev�gt�zz�k a termet, majd semmiv� foszlanak.
Ekkor csengettek ki.
- Mr Potter, Ms Evans, k�rem maradjanak itt m�g egy kicsit!
Mikor m�r mindenki elment, a tan�r hozz�nk fordult
- Tudj�k, hogy mit jelent az, ha k�t k�l�nb�z� nemb�l sz�rmaz� embernek a patr�nusa egy �llatfaj k�t nem�nek k�pvisel�je?
A v�laszt sejtett�k mindketten, de Jamesben annyi volt a l�that� keser�s�g, hogy nem volt hajland� v�laszolni. �gy �n is csak a fejemet r�ztam
- Nem, uram.
A tan�r hatalmas mosollyal az arc�n �s m�rhetetlen szerettel a hangj�ban v�laszolt
- H�t �n�k egym�snak lettek teremtve! Nem sz�lok �n bele a mag�n�let�kbe, de olyan m�ly �rzelmek f�zik �n�ket egybe, hogy azt nem lehet tagadni. A patr�nus a l�lek legm�lly�b�l sz�rmazik. Ugyanonnan ahonnan a tiszta, mindent els�pr� szerelem is.
R�n�ztem Jamesre, hogy hallja e, hogy megbocs�t e ezek ut�n m�r, hogy a professzor is megmondta, ism�t elmer�ltem a szemekben, de James egy pillanat ut�n elkapta a tekintet�t. M�g mindig haragszik. M�g mindig!
- Eln�z�st tan�r �r, de elk�s�nk a k�vetkez� �r�r�l - mondta James a cip�j�nek.
- �..persze, menjenek... - a tan�r kicsit furcs�n n�zett r�nk, mivel � is tudta, hogy ma m�r nem lesz t�bb �r�nk. De James m�r indult is ki, �n meg k�vettem csendben.
Lassan �s sz�tlanul s�t�lltunk fel a Griffend�l toronyba, James tov�bbra se n�zett m�st, csak a cip�je orr�t, ahogy l�pett, �s a tal�r al�l kil�tszott. Nem volt hajland� se r�m n�zni, se hozz�m sz�lni. A csend olyan fojt� volt, hogy �gy �reztem megfulladok ott helyben, ha nem sz�lal meg valamelyik�nk.
Egy sz�nyeg m�g�tti folyos�n v�g�l nem b�rtam tov�bb m�r.
- Meddig akarsz m�g haragudni r�m? Nem b�rom m�r elviselni ezt a konok csendet!
- Addig haragszom, ameddig �gy �rzem helyesnek, �s ha nem b�rsz elviselni, akkor menj el!
- James, nem t�ged nem b�rlak elviselni, hanem ezt a konok csendet, nem �rted??
Nem �rted, hogy szeretlek??
- Lily, ezt m�r megbesz�lt�k, �n is nagyon szeretlek, de amit tett�l amiatt nagyon haragszom, l�gy sz�ves �rtsed meg!
Azzal otthagyott az id�k�zben kicsordul� k�nnyeimmel a folyos�n, �s el�re ment, val�sz�n�leg megkeresni a bar�tait.
�n pedig rohanva vettem az ir�nyt a legk�zelebbi l�nyv�c� fel�, ahol kib�ghetem magam. Nem mentem vacsor�zni sem.