– Lily, fogd Harryt, �s menek�lj! � az! Menek�lj! Fut�s! Majd �n feltartom!

– Avada Kedavra!

Z�ld f�ny t�lt�tte be a sz�k folyos�t, megvil�g�totta a fal mell� tolt babakocsit, a korl�t �gy ragyogott, mint egy f�nycs�, �s James Potter elesett, mint egy marionett figura, aminek elv�gj�k a k�teleit…

– Ne Harryt, ne Harryt, k�rem, ne Harryt!

– �llj felre, buta l�ny… �llj felre, most.

– Ne Harryt, k�rem, ne, ink�bb engem, engem �lj�n meg helyette…

– Ez az utols� figyelmeztet�sem…

– Ne Harryt! K�rem… k�ny�r�lj�n… k�ny�r�lj�n… Ne Harryt! Ne Harryt! K�rem…

B�rmit megteszek…

– �llj f�lre. �llj f�lre, te l�ny!
A z�ld f�ny ism�t bevil�g�totta a szob�t, �s a n� is �sszeesett, ak�r a f�rje…

James Potter feh�r k�dben b�kl�szott. Nem tudta, hogy hol van, nem tudta, hogy mi t�rt�nt, csak azt tudta, hogy Voldemort r�juk t�madt. Eml�kezett a z�ld f�nysug�rra �s az �tokra is.
Nem, az nem lehet! Nem halhatott meg! Nem hagyhatta ott a csal�dj�t! Az nem lehet, hiszen… ha meghalt volna, akkor most nem lehetne itt. De h�t, hol is van? �rezte, �rezte, ahogy az �tok a mellkas�ba csap�dott. De h�t, ha �rez, akkor �lnie kell. Pr�bak�ppen belecs�pett a karj�ba.
Semmit nem �rzett. Nem! Az nem lehet!
Lily, Te j� �g! Lily!
A f�rfi a fej�hez kapott, amin m�r nem volt szem�veg. Nincs t�bb� sz�ks�ge r�.
Mi�rt kell itt lennie tehetetlens�gben, nem tudva, hogy mi t�rt�nik a csal�dj�val?
Lily, k�ny�rg�m, ugye siker�lt elmenek�ln�t�k?
Nem hagyhatod te is mag�ra szeg�ny fiunkat! Ha egyed�l hagyod, nem lesz es�lye! Nem halhatunk meg mindh�rman!
A k�d gomolyogni kezdett nem messze t�le. Valami t�rt�nik. Valami. Egy alak k�rvonalai bontakoztak ki.
James k�ts�gbe esve ismert r� a feles�g�re.
- Lily! Ne, ez nem lehet igaz!
A v�r�s haj� n� lassan k�r�ln�zett. Z�ld szeme csillogott a r�m�lett�l. Mikor megl�tta a f�rj�t sikoltani akart, de nem tudott hangokat kiadni. Csak egy r�m�lt ny�g�sre futotta.
- James! Mi t�rt�nt? Hol? Mi?
A f�rfi �t�lelte feles�g�t csit�t�an. Valahogy az �rint�sek �s olyan k�zeliek voltak, mintha a lelk�k �rintkezne. Hiszen szeg�nyeknek test�k m�r nem volt, azt a f�ldi porh�velyt m�r elhagyt�k.
Jamesnek nem kellett v�laszolnia, Lily okos l�ny volt, r�j�tt, hogy mi t�rt�nt. R�m�lten kapott a mellkas�hoz. James csak b�logatott. � is �rezte. Ahol az �tok eltal�lta. Ez az egyetlen amit �rezhetnek �s �rezni is fogj�k az id�k v�gezet�ig.
- Mi�rt? – ez volt az egyetlen amit Lily k�rdezni tudott.
- Rossz emberben b�ztunk meg. M�gis Siriust kellett volna titokgazd�nak k�rni
- A te �tleted volt!
- Nem akartam bajba keverni!
- Gratul�lok, nagyon j�l megoldottad!
- Lily, ne kiab�lj, k�rlek! Nem tehetek r�la! Nem tudtam, hogy Peter…
- Pettigrew mindig is egy gy�va patk�ny volt!
- Nem hittem volna, hogy k�pes lesz erre.
- El�rult minket! �s ez az �let�nkbe ker�lt! �s a fiunk�ba.
- H�tha nem. Hiszen m�r itt lenne!
- Gondolod, hogy egy kisbab�nak van es�lye a t�l�lhetetlen hal�los �tokkal szemben?
- Nem eml�kszel? Dumbledore egyszer mes�lt a szeretet erej�r�l. Mi ketten az �let�ket adtuk Harry�rt. Ez jelent valamit. Csak nem eml�kszem, hogy mit mondott.
- Ez nagyon kedves, de nem hinn�m, hogy ilyen egyszer�en ki lehetne v�deni a kiv�dhetetlent.
- Ha nem �gy lenne m�r r�gen meg�lte volna, �s itt lenne.
- Mi�rt? Te tal�n tudod, hogy hol vagyunk?
- Hol lenn�nk? Valami hal�l ut�ni helyen.
- Ez azt�n a logika.
A f�rfi �t�lelte feles�g�t, aki m�g mindig duzzogott.
- �n is sajn�lom. De m�r nem tehet�nk semmit. Rem�nyked�nk, hogy Harry er�s marad �s stramm kisk�l�k lesz bel�le. Sirius vigy�zni fog r�. � a kereszt apja. Meg�g�rte, hogy ha vel�nk t�rt�nik valami, felneveli Harryt. �s biztos, hogy megtal�lj�k Pettigrewt, �s megb�nh�dik az �rul�s��rt. Azon k�v�l vigy�zunk r� mi is.
- Hogy?
- Innen. �r�kre vele lesz�nk. Ez a szellemek dolga nem?
- De. Ez.
Majd visszaf�rta mag�t f�rje �lel�s�be �s egy�tt k�sz�ltek fel az �r�kk�val�s�gra.