Lily vallom�sa ut�n szeg�ny l�ny teljesen elv�r�s�d�tt. H�t kinn van v�gre az igazs�g. Ezt m�r nem sz�vod vissza t�nd�rk�m.
- Szeretsz? – k�rdeztem boldogan, hogy mondja ki �jra. Hadd halljam.
- Igen.
- M�gis, mi�ta?
- Hogy mi�ta hazudok? M�r egy ideje. J� ideje.
Jaj, szeg�ny Lily, �n m�g micsoda egy borzalom voltam.
- �s mi�rt tagadtad?
- Nem tudtam elfelejteni, hogy milyen egy h�lyag volt�l – ez mondjuk igaz – �s f�ltem, hogy nem v�ltozt�l meg, hi�ba l�tom, most olyannak. F�ltem, hogy f�lredobsz egy h�t ut�n, f�ltem…
- Na �s a betegs�gem ut�n? Nem volt el�g nyilv�nval�, hogy mennyire szeretlek?
- De, vagyis, nem tudom. Borzalmasan �ssze voltam zavarodva. Viaskodtam magammal. Az agyam a sz�vemmel, a sz�vem a ber�gz�lt szok�sokkal. Mikor a meccs ut�n megk�rdezted, m�g nem mertem elmondani. Ne haragudj! A hazugs�gom miatt majdnem meghalt�l! M�g k�m�ban volt�l elmondtam a sz�leidnek �s a bar�taidnak, hogy szeretlek. De neked nem mertem. F�ltem. F�ltem t�led, nem voltam biztos benne, hogy megv�ltozt�l. Nem csoda, hogy megut�ltak. Hogy mindenki d�h�s lett r�m. De most v�gre, mindent bevallottam. Annyival jobb ez �gy. Szeretlek.
- �n is. De nekem is van egy bevallani val�m. Hallottam a vallom�sod. Nem vett�tek �szre, hogy fel�bredtem.
Lily els�padt, de ez is j�l �llt neki.
- Hallottad? Mindent hallott�l?
- Igen. De gondoltam, hogy kiv�rom, am�g magadt�l elmondod. Gondoltam valami oka csak van, hogy nem mered nekem elmondani. Most m�r tudom is, hogy mi volt az oka. Jobban �ssze volt�l zavarodva, mint k�pzeltem.
- Te olyan kedves vagy!
�s akkor, ott 1977. okt�ber 31.- �n, a csillagok alatt megcs�koltam Lily Evanst.
A b�l fordul�pontj�hoz �rt. Mikor f�zni kezdt�nk elszakadtunk egym�st�l, �s Lily hozz�m b�jt. Nem hinn�m, hogy van n�lam boldogabb ember a f�ld�n. Gy�ny�r� ez a l�ny, �n… m�g jobban szeretem most, mint r�gen. Mikor m�r t�nyleg nagyon hideg volt, bement�nk a kast�lyba. A nagyteremben m�r kevesebben voltak, k�zeledett �jf�l. Tapi�k is m�r felsziv�rogtak, ha j�l l�tom, nincsenek m�r itt. Viszont itt van Holds�p �s D�ra. Na, ezek annyira bar�tok, mint Lily �s �n. Igen, Lily �s �n! Na, sz�val vissza a nagyterembe. Holds�p �s D�ra �sszeb�jva t�ncolnak. Nem sz�m�t, hogy a kisl�ny Holds�pn�l k�r�lbel�l k�t fejjel alacsonyabb. Ha ezt Tapi megtudja…
- T�ncolunk? – k�rdezte Lily mosolyogva.
- M�g sz�p.
�t�leltem a t�nd�rt, aki a v�llamba f�rta a fej�t. V�gre az eny�m vagy gy�ny�r�s�g!
De persze, hogy nem lehet�nk nyugton, m�g �letem legszebb napj�n sem. Az a denev�r l�pett a k�pbe. Ny�lt titok, hogy bele van esve Lilybe.
- Potter? �s Lily? Mi a fene folyik itt? Hiszen te gy�l�l�d!
Lily felkapta a fej�t.
- Persellus! �n… szeretem! Ne haragudj, neked is hazudtam, mindenkinek hazudtam, m�g magamnak is.
- �rtem.
Pipo �gy csin�lt, mint aki elmegy, de az utols� pillanatban visszafordult �s v�zna alakj�t meghazudtol� er�vel v�gott orrba. Hallottam a reccsen�st, ahogy az orrom t�rik.
- Te �v�lt, �llat! Elt�vted az ovvomat! – kaptam az eml�tett szagl�szervhez, ami rendesen v�rzett.
- Nem is tudom, hogy mi�rt pazaroltam ennyi �vet egy mocskos s�rv�r�re!
- Persellus! Ne, k�rlek, besz�lj�k meg!
- Minek? Potter ribanc lett�l, pedig megesk�dt�l, hogy sosem leszel az!
Legsz�vesebben darabokra �tkoztam volna a gy�l�lt Mardek�ros fi�t, de ink�bb hagytam elmenni, �s a karjaimban zokog� Lilyvel foglalkoztam. Vagyis el�sz�r az orrommal.
- Hippocrax – szegeztem a p�lc�m az orromnak – Targeo – �s a v�r elt�nt. Na, most m�r Lilyvel foglalkozhatok.
- L�tod, hogy milyen ember ez, nem �ri meg s�rni miatta. Nem is ember. Egy zs�ros haj� denev�r.
- Ut�l…
- H�t, t�bben lesz�nk n�lk�le. Csak f�lt�keny a boldogs�gunkra!
Felemeltem a fej�t, �s let�r�ltem a csillog� k�nnyeket. Halv�nyan elmosolyodott.
- Ezt szeretem, ez a r�gi, mosolyg�s Lily.
- Olyan kedves, �s �n olyan gonosz voltam – motyogta Lily a v�llamba.
- Megnyugodt�l?
- Meg. De �sszepiszkoltam az �j fekete ingedet.
- Annyi baj legyen. Ezen a napon semmi baj nem �rhet minket. Ez lesz a mi napunk. Minden �vben meg kell �nnepelni.
- Ok�.
Holds�p �s D�ra j�tt oda hozz�nk.
- Ti �sszej�ttetek?
- Igen. Lily v�gre vallott – mondtam �s magamhoz szor�tottam.
- V�gre. Ez�rt k�nnyes az arcod Lily?
- Ja, nem. Persellus. Mikor megl�tott minket, elt�rte James orr�t �s a k�pembe v�gta, hogy nem tudja, mi�rt pazarolta r�m az idej�t. Majd elrohant. �s ti? Tov�bbra is „csak bar�tok” vagytok?
- �hm. H�t… Remus megk�rdezte, hogy j�rn�k e vele a nagy kork�l�nbs�g ellen�re, �s �n igent mondtam.
 - De j�! M�r csak az a k�rd�s, hogy Black hogy reag�l.
- Nem �rdekel, nem az ap�m, m�g csak nem is a b�ty�m, csak any�m unoka testv�re. �s k�l�nben sem vagyok kisl�ny!
- Ok�, ok�, meg ne egy�l.
Eszembe jutott valami.
- �s �n, megehetlek? – s�gtam a f�l�be, amit�l azonnal v�r�s lett. Ajaj. Baj van.
- Ezt m�g meg kell gondolnom.
Nagy, nagy baj van!
- Mit Lily? – n�zett r� D�ra.
Mi�rt engem ver az Isten?
- Semmi, mindegy, hagyjuk.
- Gyan�sak vagytok, ti nekem!
- Mi… mi�rt?
Nyugalom, hidegv�r, fegyelem.
- Csak mert James nagyon �gy fest, mint akire r�j�tt a…
Ez a l�ny t�nyleg nem kisl�ny.
- James? – fordult fel�m Lily.
Higgadts�g, nyugalom, valaki �nts�n nyakon hideg v�zzel!
- Igen?
- Mir�l besz�l D�ra?
- Nem tudom.
Istenem, seg�ts! Mi�rt? Mi�rt pont most?
Rajtam volt a zavarodotts�g sora. Szerencs�re Holds�p bar�tom felfogta a helyzetet.
- �gas, ha j�l r�mlik dolgunk volt m�g ma este nem igaz?
- Milyen dolgotok? – n�zett r�m Lily. Jaj, de dr�ga! M�g mindig nem fogta fel!
- Elfelejtettem. Tekerg�s. Ne haragudjatok l�nyok!
Azzal gyorsan olajra l�pt�nk. Meg sem �lltunk a klubhelyis�gig.
- Francba! Pedig olyan j�l alakult az este! Te menj vissza nyugodtan, mondd, hogy �lmos voltam, �s lefek�dtem, �s mondd meg Lilynek, hogy sajn�lom az est�t! Meg, hogy szeretem!
 �s k�szi, hogy kih�zt�l.
- Nincs mit.
Majd bar�tom arca egy ritk�n l�that� mosolyba futott.
- J� �jt. Szarvasbika.
- Jaj, hagyj m�r!
Kir�ly! �sszej�v�k v�gre az �n im�dott t�nd�remmel, erre olyan merev leszek, mint egy vas�ti talpfa. Nincs sok kedvem felmenni a h�l�terembe. Az �lembe veszek egy p�rn�t �s n�zem a t�zet. Nincsenek sokan. Az emberek m�g a b�lon vannak. Csak p�r kicsi j�tszik var�zsl� sakkot az egyik sarokban. Pr�b�lok ki�br�nd�t� dolgokra gondolni. Mondjuk Gal�ra h�l�ingben. De nem megy.
Uram aty�m, ez Lily! Felj�tt. Mi�rt nem gondoltam erre? �szrevesz. Nem �rt semmit. Idej�n.
- James! Magyar�zatot v�rok! Mi a fene van veled?
�des, szende sz�z Lilyk�m! Most hogy mondhatn�m el, hogy bocs, de merev vagyok, mint egy betont�mb?
- Lily. Szia, semmi… csak…
Ne n�zz r�, ne n�zz r�!
- Rosszul vagy?
Most m�r aggodalmasan n�z. �s le�l mell�m. Hozz�m ne �rj, mert elpattanok!
- F�j a hasad? Mi baj? Mondd m�r!
Jaj, nekem! Egy ilyen okos kisl�nynak mi�rt nem esik le a tantusz?
- James! N�zz m�r r�m! Sz�lj m�r valamit! Haragszol r�m?
- Dehogy haragszom.
- Akkor mi baj, butus?
Itt a v�g. Lily v�gig sim�t az arcomon. Beharapom a p�rna cs�csk�t.
- James! Megijesztesz!
Mikor esik m�r le v�gre? Nem akarom, k�rlek, ne! Lily meg fog ijedni, el fog menek�lni! Valaki seg�tsen! Tudom, csak magamnak k�sz�nhetem, minek sustorogtam Lily f�l�be.
- James! Te… ugye nem…
Na, koppan v�gre?
- James!
- Igen?
- Te…
- Igen – ny�sz�rg�m a p�rn�n kereszt�l. Megr�m�l. Felpattan mell�lem. Tudtam, hogy elijesztem!
- Ne haragudj… nem tehetek r�la.
- El kell mennem! Holnap tal�lkozunk!
Azzal felszaladt a l�ny h�l�ba. Remek! Siker�lt egy napon �sszej�nn�m vele, �s el�ld�zn�m!
M�rgembe odav�gom a p�rn�t a falhoz �s felvonszolom magam a h�l�ba.